Vibók Ildi: Állati dumák

- avagy hogyan kommunikálnak az állatok?

Újabb elsöprően humoros ismeretterjesztő kötettel rukkolt elő a biológus-állatbarát-írónő, Vibók Ildi. Az Állati dumák, állati jó dumával, izgalmas tényekkel és sok-sok érdekességgel várja (nemcsak) a gyerekeket. A szerző a tőle megszokott szellemes, ugyanakkor rendkívül informatív könyvét Igor Lazin pazar rajzai turbózzák még vidámabbra. Egy biztos: az olvasók a kötet végére nemcsak egy állatkommunikációs gyorstalpalóval, de jó pár derűs pillanattal is gazdagabbak lesznek. Azt tudod, hogyan mondják egysejtűül, hogy “helló”?

Állati dumák – avagy hogyan kommunikálnak az állatok?

 

Szerző: Vibók Ildi

Illusztrátor: Igor lazin

Kiadó: Pagony Kiadó (2021)

ISBN: 978-963-587-021-9

Korosztály: 8-12

 

Ízek, szagok, hangok, kémiai anyagok, látvány, tánc, érintés, grimasz, mimika… Lehet, hogy nem ismerik az ábécét, nem szavalnak verseket vagy traccsolnak a suliudvaron, de ha kommunikációról van szó, az állatvilág nagyon is leleményes és találékony. Talán egy kicsit másképp, mint mi, de ők is non stop közlik mondanivalójukat a környezetükkel: magukhoz hívják a kicsinyeiket, elújságolják a fontosabb híreket, figyelmeztetnek a veszélyre, vagy nyomatékosítják, hogy ki a Jani a grundon. Kommunikálnak, ha fel akarják magukra hívni a figyelmet, de ezt használják akkor is, ha inkább elterelnék róla. Társat választanak, területet foglalnak, hírül adnak és még sorolhatnánk…

De a kommunikáció nemcsak a fejlett élőlények sajátja, üzeneteket küldenek egymásnak még az egysejtűek is. Hogyan? Egyesek láthatatlan és hallhatatlan jelekkel érintkeznek egymással. Ilyen, ún kémiai kommunikációba sorolhatók például az ízek, a szagok vagy a feromonok.

Az egyik tojásfej kiengedi magából, a másik meg befogja az érzékelőjével. Mivel a tudósok mániákusan elneveznek mindent, az érzékelőt tudományosan receptornak hívják, és egy csuda jó találmány, mert a gazdája észreveheti vele az ellenséget, az ennivalót, a napsütést, vagy, mondjuk a családtagjait, kinek mire támad gusztusa.

Na ugye, hogy ugye? De kémiai anyagokkal a többsejtűek is kommunikálnak, gondolj például a bűzborzokra (szag), vagy arra az undi keserű anyagra (íz) a szalamandrák bőrén, illetve a társkereső hirdetésekkel apelláló molylepkék (feromon) esetére is.

Ha nem úgy akar járni, mint a szegény idegbajos hidra a történet elején, jobban teszi, ha úgy hirdet, hogy azt csak a molyfiúk vegyék észre, és. a portyázó denevérek, a fülesbaglyok vagy az elszánt amerikai lepkegyűjtők NE. Vagyis a holdasszövő nem kiabálhat (ami például nálunk, embereknél nagy divat, meg a bőgőmajmoknál is), nem riszálhat puccos partiruhában (ezt meg a madarak szeretik), és nem adhat fel apróhirdetést (amit meg az ingatlanügynökök figyelnek).

Lám, lám milyen érdekes anyag a feromon! Nemcsak párkeresésre, de növekedéshez, területfoglaláshoz, védekezéshez, fejlődéshez stb. is használatos. Ahány faj, annyi különböző feromon, illusztris példának most az afrikai szövőhangyák területjelölő feromonját – a kakit! – hozom. De a könyvből kiderül, hogy a méhek is óriási kémiai szövegládák, és nemcsak az anyakirálynő utasítgat feromonnal, hanem a kis mézcsinálók is:

– Lányok, találtam egy új virágoskertet!

– Csajok, valaki lopja a mézet!

– Valaki megmondaná, hogy kerül ide ez a MEDVEEEEE!!!!!!

Na persze a szaglást és feromonokat a gerincesek is használják – kivéve a (nem) szimatoló csirke és társai – és ha tovább lapozol a könyvben, rögvest kiderül majd az is, hogy ezt milyen formában teszik. Elárulom például, hogy az egereknél a fiú és a lány egyedek pont úgy néznek ki – ami megkívánja, hogy udvarlás előtt tisztázzák az orrukkal a helyzetet. De feromon segítségével terelgetik az ivadékgondozó halfajták százasikreiket, és ennek szellemében a vízilovak farokhelikopterrel szórják kakijukat a nagy kékségbe. Eddig, és ne tovább! A tigrisek notóriusan pisilnek barangolás közben, ami fúj, de még mindig jobban hangzik, mint a maki-módi, akik a markukba pisilve maszatolják szét a területjeleket. Soroljam még? Vannak még a párkereső jelek (Férjet keresek, lányok kíméljenek), a szétszóródó jelek (Fiú vagyok, te meg tűnj el innen), a csoportjelző jelek (Hé! csapattag vagyok, engedj már be!), a riadó jelek (Riadó! Veszély van!), a támadást kiváltó jelek (Gyere ki a hóra!) és a gyereknevelő jelek (Én a gyereked vagyok, ne egyél meg, inkább etess!) is. 

De a hangkiadós (akusztikus) kommunikációnak is több fajtája létezik, elsőre nem is gondoltád, milyenek. A csörgőkígyók például a farkukat rázzák (holott tök süketek), de ezt a rezgést simán dekódolják a többiek. Az ugrólábú egyenesszárnyúak – tudod, a sáskák, tücskök, szöcskék… – testrészeiket dörzsölve ciripelnek, de kinek ne jutna eszébe a madarak jellegzetes éneke! 

Ha a rigónk azt látja, hogy a szomszéd rigó – akit most elnevezek Jancsinak a könnyebbség kedvéért – bepofátlankodott az ő kertjébe, rögtön ellentámadásba lendül, és miközben lefütyüli Jancsi fejét, a saját nótájába kever egy kicsit Jancsiéból is. Tudja meg az egész világ, kinek fütyültek!

Még jó hogy! Aztán a könyvből az is kiderül, hogy a vízben a fény és szagok gyengén muzsikálnak, de négyszer olyan gyorsan terjed ott a hang, mint a levegőben. Ami ejha, szóval van is ott bőven füttyentés, kattogás, sípolás, visítás, sikkantás, gluggyogás és trillázás! Hogy minek? Nos nagy általánosságban is elmondható, hogy a hang rengeteg mindenre (figyelmeztetés, védekezés, párkeresés stb.) használható. Jó hír, hogy a könyv mindegyikre számtalan elmés példát hoz – megismered mindet, majd ha belelapozol.

Az állatok tehát folyton dumálnak egymással. Rengeteg közlendőjük van, na meg eszközük a közlendőik közlésére. Megemlítem még a denevéreket, akik ugyebár ultrahanggal kommunikálnak… 

Erre semmi, meg erre sincs semmi, erre… hoppácska, asszem, egy fal! 

infrahanggal pedig a legnagyobb főemlőseink élnek. Elefántok, vízilovak, bálnák – kitalálod, mi a bevett módszer?

Mindent a szemnek… De jól megy ám az üzengetés vizuális kommunikációval, azaz látható jelekkel is. Na nemcsak a szépséges tollakra, vagy egy-egy robusztus testre gondolj, hanem például a tigrisek mancslenyomatára a fatörzseken, vagy például az integetőrákok ollójára is, akik hol csajozásra, hol ijesztgetésre használják délceg büszkeségüket. Nagyszerű, ugye? Vizuális kommunikáció a méhek jól ismert táncelőadása is – útitervvel, virágpormintával, miegymással fűszerezve. De vajon miért örül egy verébsármány, ha egy barna fejű gulyajáró szemmel láthatóan teljesen más tojása kerül a fészkébe?

Jó, jó, de hogyan küldünk vizuális jeleket tenger mélyén, barlangokban, föld alatt, azaz a tök sötétben? – merülhet fel benned jogosan a kérdés. De ekkor rögtön eszedbe jutnak a világító állatok, mint amilyenek a lámpás halak vagy a szentjánosbogarak. Pszt, a könyvből az is kiderül, hogyan világítanak! De ott vannak még az állatvilág füllentői is, a billegető cankó például a „szegény törött szárnyú vacsora“ című előadásával, a hangyautánzó pók pedig a vakmerő svindlijével kerülhetne a nagy alakítások könyvébe.

Végül a taktilis kommunikációra is találunk példát a könyvben, ami simán csak tapogatást, simogatást jelent. Ki ne lágyulna el a majmok kurkászásán, vagy ahogy kölykeit nyalogatja a cicamamika? A könyv a csimpánzok példáján keresztül szemlélteti még az összetett kommunikáció formát is. És – figyelem, már csak ezért is érdemes elolvasni a könyvet! – tudományosan levezeti, hogy miért is nem tudnak a gyerekek a szobájukban, az anyukák szerint is elfogadható rendet rakni. (Igen, igen, ez immár tudományosan bizonyított!) Kukkants bele!

Vibók Ildi egy újabb elmés és szórakoztató ismeretterjesztő kötettel lepte meg a gyerekeket. Az Állati dumák könnyed stílusával és elsöprő humorával nemcsak számtalan érdekességre megtanítja, de sok derűs percet is ajándékoz olvasóinak.

A KIADÓ SZINOPSZISA

Szokták neked mondani, hogy nem értesz a szóból, ha a sokadik felszólításra sem indulsz el mosakodni? Szerinted a halapuka hogyan mondja el a kicsinyének, hogy ideje lefeküdni aludni? A denevérmama hogyan találja meg a több ezer fős ­denevércsapatban a kicsinyét? Az egysejtűek hogyan tudnak jelezni a haverjaiknak, ha veszély közeleg? És a tigris minek karmolja szét a fa törzsét, a madarak miért növesztenek feltűnő színű tollakat?  Vibók Ildi legújabb könyvében fény derül rá, hogy miképp kommunikálnak szaggal, ízzel, kémiai jelekkel, hanggal, látvánnyal, mimikával, érintéssel az állatok. Mert nemcsak beszélgetni lehet, hanem feromonnyomokat hagyni, grimaszolni, dürrögni, táncolni és kurkászni is. Ismerd meg az állatok nyelvét!

A szerzőtől ajánljuk még: Szeretnék egy aranyhalat!A szupercsapat – Mire jó az oltás?

Érdekelhet még: Pedro Alcalde: Az állatvilág zenészei, Quim Tomás: Az állatvilág utazóiSophie Corrigan: Nem rossz állatok, Miért röhög a hiéna? – Tévhitek és hiedelmek az állatok világában 

Ha tetszett a bejegyzésünk, oszd meg másokkal is! Kérjük, ne felejtsd el lájkolni a Facebook-oldalunkat is, hogy minden írásunkról értesülj!

Iratkozz fel YouTube-csatornánkra, ahol számos gyerekkönyves belapozót találsz!

97%
Nagyon jó

Elmés, szellemes, informatív, szórakoztató.

  • Tartalom
  • Illusztráció
  • Élmény