Miért röhög a hiéna? Tévhitek és hiedelmek az állatvilágban

Ravaszdi róka, csökönyös szamár, gonosz farkas, lusta disznó – vagy mégsem? Nemrég egy szuper vadiúj kiadvány került a kezünkbe, amellyel rendre megcáfolhatók ezek a tévhitek. Pavla Hanácková könyvében utánajárhatunk az állatvilág legismertebb hiedelmeinek (szám szerint tizenötnek), hogy kiderítsük, a való életben is megállják-e a helyüket. A Miért röhög a hiéna? igazi éveleji könyvcsemege, egy színes és vidám képeskönyv, amely az első laptól az utolsóig érdekes. Kíváncsi lettél? Lássuk a medvét!

 

Miért röhög a hiéna? – Tévhitek és hiedelmek az állatok világában

 

Szerző: Pavla Hanácková

Illusztrátor: Linh Dao

Kiadó: Manó Könyvek (2018)

ISBN: 978-963-403-578-7

Korosztály: 3-6

 

 

A könyv már első ránézésre is nagyon tetszetős, az állatrajzok humorosak, kedvesek, a színek kellemesek. Az illusztráció egyébként Linh Dao munkáját dicséri, akinek ez az első magyarul is megjelent könyve. A kiadvány szerzőjének nevét viszont már ismerhetjük a legkisebbekTekergető című interaktív sorozatából. A kötet egy rövid áttekintéssel indul, arról, hogy mi emberek sokszor tudatlanságból vagy csak figyelmetlenségből tévesen tulajdonítunk bizonyos jellemvonásokat az állatvilág egyes szereplőihez. Biztosra tudjuk, hogy a kaméleon a színét a környezetéhez alkalmazkodva változtatja, az igazság azonban az, hogy színe inkább az aktuális hangulatát tükrözi. Ezért hiába helyezzük át őt egy másik környezetbe, bőre nem fog azonnal más színt felvenni. Ugyanígy téves hiedelem, hogy a strucc a homokba dugja a fejét. Ezek a tévhitek sokszor félelmeink miatt is kialakulhattak és olyan mélyen gyökereznek, hogy nehéz velük egyik napról a másikra leszámolni. Így járt szegény denevér, a fekete macska vagy az éjszaka csendjében huhogó bagoly. Az ő védelmükben is és persze a tisztánlátás okán, lássuk mik a legelterjedtebb babonák, téveszmék az állatvilágban.

A denevér nem tartozik a legkedveltebb élőlények közé, mondják betegségeket terjeszt, a gonosz hírnöke, belegabalyodik az ember hajába, ha nem vagyunk elég óvatosak. Téves feltételezés, hogy a denevér vak, igazából csak nagyon csak apró szemei vannak. Ezen felül úgynevezett visszhanglokátorral is rendelkezik, amivel sokkal, de sokkal jobban tájékozódik mint mi, emberek. Ezért nemhogy nem fog a fejünkre tanyázni, de még arra sincs esély, hogy egyáltalán akár egy hajszálnyira is hozzánk érjen. Ezzel az ollóval denevért a hajából kivágó ember mítosza már meg is dőlt. Minden poént azért természetesen nem akarunk lelőni bőregerünkkel kapcsolatban, talán csak annyit, hogy a könyv a vérszívó és kártékony tulajdonságaira is kitér.

De lépjünk is tovább következő kiszemeltünkre a medvére. Na, ő aztán tényleg nagyon veszélyes, agresszív és kiszámíthatatlan teremtmény. Vagy mégsem annyira? Lehet, hogy kedve szerint inkább elkerülné a felé tartó embert, ahelyett, hogy kegyetlen módon rátámadna? És vajon valóban egész télen alszik, mézet töm éjjel-nappal a pocakjába és lomha mint egy lajhár? Na igen, ezzel a hasonlattal kicsit saját csapdámba estem. Nagy szamár vagyok! Apropó, szamár. Vajon ez az évezredek óta haszonállatként tartott társunk valóban olyan buta lenne, ahogy megbélyegeztük őt? A válasz természetesen, nem! Miért is játszana oly fontos szerepet az emberiség történetében már az ókori Egyiptom óta, ha annyira együgyű állat lenne. A szamár amellett nagyon jól idomítható, rengeteg trükköt meg lehet tanítani neki. Ezenfelül lustasága is csak téveszme, mint ahogy annak is meg van a tudományos magyarázata, hogy miért áll néha földbegyökerezett lábbal, úgy hogy bármit is teszünk egy tapodtat sem hajlandó mozdulni. Ravasz magyarázatokat olvashatunk arról, hogy a szamár sok mindenben különb háziállat mint a . És ha már ravasz! Vajon miért aggatjuk ezt a jelzőt állandóan vörösbundás erdőlakó barátunkra, a rókára? Tényleg annyival dörzsöltebb lenne mint a többi állat, vagy fortélyossága inkább óvatosságból és elővigyázatosságból fakad? Lehet-e igazi házikedvenc egy kisrókából? Tényleg magának való állat, ahogy a legtöbb róla készült fotón egy szál magában áll az erdőben? Az egyik legelterjedtebb állatokkal kapcsolatos mondás egy bizonyos szárnyas, de repülni mégsem tudó egyedhez kötődik. A struccpolitika azonban megint csak nem állja meg a helyét a valóságban. Gondoljunk csak bele, hogy ha a strucc tényleg a homokba dugná a fejét ha veszélyt érzékel, vajon nem fulladna meg? Nincsenek különös szervei, amikkel a föld alatt is tudna lélegezni, így gyanús, hogy az állítás, legalábbis egy kicsit sántít. Mint ahogy más hozzá kötött, nem annyira kedves hiedelem is. De lépjünk tovább a könyv címadó állatához. Na, ő aztán tényleg kap hideget-meleget. Gyáva tolvaj, ostoba, csúnya, folyton másokat gúnyol, hazájában pedig egyenesen a boszorkányok csatlósának tartják. Ezzel szemben a tények azt támasztják alá, hogy 1. egyáltalán nem gyáva, 2. ostobának sem mondható, 3. nemhogy nem csak más állatok által elejtett dögökkel táplálkozik, de egyenesen kitűnő vadász. És, hogy mi a helyzet a folyamatos kacarászással? Ennek megfejtését a kedves olvasóra bízzuk, annyit mondhatunk, hogy a magyarázat egyszerűbb mint gondolnánk.

Lusta disznó. Bűzlesz, mint a disznó! Nem túl kedves megállapítások ezek, főként akkor ha alaposabban megvizsgáljuk háztáji barátaink jellemét. Hogyan is bűzlene valaki, akinek nincsenek verejtékmirigyei…? Amúgy meg a gondolkodásmódjuk és a problémamegoldó képességük olyan mint egy hároméves gyereké. Ezenfelül idomíthatók és nagyon eszes állatok. Hasonló tévhiteket kell megcáfolnunk következő kiszemeltünknél, a patkánynál. Persze, ő aztán igazi kártevő, betegségeket terjeszt, koszos és a farka is annyira gusztustalan. Nos, a farok ügyében semmi biztatót nem tudunk mondani, az tényleg borzasztó gusztustalan, de a többi állítás mind-mind megcáfolásra kerül, nagy túlélő hírében álló barátunkról. Piroska és a három kismalac rémálmainak főszereplője, a farkas szénája sem áll túl jól a szemünkben, egészen addig, amíg közelebbről meg nem vizsgáljuk, ezt az amúgy igen félszeg állatot. Vajon tényleg eredendően gonosz? Egy vérszomjas fenevad lenne? És vajon a vadonban is létező fogalom a magányos farkas, vagy ez csak a filmvászon jól hangzó szlogenje? Személy szerint én eléggé félek a kígyóktól. Nem irtózom, nem a nyálkásságról van szó, sőt gyönyörű állatoknak tartom őket. Csak hát annyira gyorsak és kiszámíthatatlanok, hogy az az érzésem, ha összefutnék egy veszélyesebb fajtájukkal, nem sok esélyem maradna a menekülésre. Persze most, hogy olvasom, több mint 3000 fajuk él a Földön, és ebből csak néhány rendelkezik méregfoggal, ráadásul inkább menekülnek előlünk emberek elől, minthogy szándékosan támadjanak. Egyből kicsit barátságosabbnak tűnnek, nem igaz? És az a nyálkásság dolog sem stimmel. Sőt, hipnotizálni se tudnak, mondjuk ezt sejtettem magamtól is.

Ugorjunk most a cápára, ami szintén nem minden lakmározása alkalmával fogyaszt embert, rossz híre ellenére. Mi viszont igen sokat elfogyasztunk belőlük, talán túl sokat is. Ezért kedvelni biztosan nem kedvelnek minket, de mégis inkább elkerülnének, minthogy vérszomjasan ránk támadjanak. A teknős pedig nem minden esetben lomha. Merthogy páncélos kedvencünk következik a sorban, akivel kapcsolatban egész sok tévhitet kell megdöntenünk. Lassú észjárásától a barátságtalan jellemig. Igazán érdekes az is, hogy miért tűnnek néha úgy, mintha sírnának. Természetesen nem az érzelmekhez van köze, de többet nem árulunk el. Az elefánt pedig kérem szépen nem fél az egértől! Miért is tenné? Ez a hiedelem nyilván az ősi meséből fakad, amikor az egér bemászott az elefánt ormányába. De ha ez tényleg megtörténne, az óriás valószínűleg egyszerűen kifújná onnan, ami nem kerülne túl nagy erőfeszítésébe. De vajon tényleg nem felejtenek? Komolyan annyira imádják a mogyorót? Ezekre és más felvetésekre is választ kaphatunk a könyvből.


És mi is a helyzet az állatvilág nagy álcázómesterével, a kaméleonnal? Az igazság az, hogy színének változása több okból is megtörténhet. A környezete hőmérséklete miatt, a hangulata szerint vagy akár, hogy udvaroljon reménybeli párjának. És nem, nem minden kaméleon egyforma. De vajon milyen állatról is van szó? Csak egy egyszerű gyík lenne? Lassú és ügyetlen vadász? Süket, mint az ágyú? Vagy ez mind-mind téveszme és egészen máshogy van a valóságban? Elérkeztünk utolsó szereplőnkhöz, a félelem és a balszerencse megtestesítőjéhez, a boszorkányság és minden gonoszság képviselőjéhez, a fekete macskához. Kezdésnek azonban rögtön leszögezik nekünk, hogy bizony nem igaz, hogy a fekete macskát sosem kedvelték. Az ókori egyiptomiak szemében igazi istenség volt, ha elpusztult gazdáik mumifikáltatták és meggyászolták őket. Igazi babona-rombolás, amit a könyvből megtudhatunk, és mind a szerencsétlenül megbélyegzett állat védelmében. A fekete macska igazából egy szokványos macska. Csak fekete. Az előítéleteket pedig kizárólag a gyászos színének köszönheti. Ennyike.

A Miért röhög a hiéna? egy igazán különleges, jól megírt, felnőtt és gyerek számára is nagyon élvezetes olvasmány. Rengeteg érdekességet megtudhatunk a benne szereplő állatokról, sok előítéletünket romba dönti, ami hasznos lehet mindkét fél számára. Jó a könyv humora, kedvesek az illusztrációk, jól átlátható és pont annyi információt tartalmaz, amit gyermekünk még be tud fogadni. Minden kis kíváncsi állatbarátnak ajánljuk! 

Ha kíváncsi vagy a könyv belapozójára is, klikkelj tovább erre a bejegyzésre!

A KIADÓ SZINOPSZISA

Róka = agyafúrt tolvaj. Medve = az erdő réme. Strucc = homokba dugott fejű, gyáva alak. Biztosan tudsz még ilyen összehasonlításokat mondani – de most szeretnénk megmutatni neked, hogy nem biztos, hogy van bennük igazság… Az aranyos kis denevérnek esze ágában sincs meginni az ember vérét. Az utcán átkelő fekete macska nem hoz balszerencsét. Hát azt ki mondta, hogy egy “koszos” patkány nem lehet a legjobb barátod? Gyere velünk erre a kirándulásra az állatok világába, és fedezzük fel együtt, hogy nem minden csakis fekete vagy fehér, ahogy az első ránézésre tűnhet! Együtt sikeresen eloszlathatunk sok, a régmúltban gyökerező téves hiedelmet.

Ha érdekel az állatvilág és a természet, figyelmedbe ajánljuk Berg Judit Lengemesék-sorozatát, illetve a Lengekalendárium című kötetet. Ajánljuk továbbá a legjobb víziállatos-, valamint dinoszauruszos kiadványokról szóló összeállításunkat is. Érdemes továbbá belenézned a Fedezd fel a környezeted! élménygyűjtőalbum belapozójába is.

Ebben a bejegyzésünkben a legjobb környezettudatos gyerekkönyvekről olvashatsz, valamint belelapozhatsz a legnépszerűbb zöld kötetekbe!

Kövesd YouTube-csatornánkat, ahol további gyerekkönyves belapozókat találsz!

Ha tetszett bejegyzésünk, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le egyetlen bejegyzésünkről sem. 

97%
Nagyon jó

Humoros, érdekes tényekben gazdag, szépen illusztrált ismeretterjesztő könyv, gyereknek, felnőttnek egyaránt.

  • Tartalom
  • Illusztráció
  • Élmény

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató