Óda nagyiékhoz: Sálmese

Molnár Krisztina Rita legújabb mesekönyvében egy gyönyörű, szívbemarkoló történetet sző (köt) a nagyszülők és az unokák meghitt, különleges kapcsolatáról. Ez a mese gyönyörű, bensőséges és elgondolkodtató. A Sálmese csak kígyózik, kattog a kötőtű, föl-le, csitt-csatt,  és teljesen körülölel minket a melegével.

Szeretetmese a nagyszülők és az unokák különleges kapcsolatáról.

Sálmese

 

Szerző: Molnár Krisztina Rita

Illusztrátor: Bogdán Viktória

Kiadó: Scolar Kiadó (2019

ISBN: 978-963-509-087-7

Korosztály: 6-10

 

 

A Sálmese egy igazi szívbemarkoló mesekönyv, amely ünnepli az életet, a fiatalságot, ugyanakkor megmutatja az öregkor, az elmúlás szépségét is. A Sálmese olyan nagyon ismerős mesekönyv. Rólunk, a mi nagyszüleinkről szól. Mesél az öregedés apró finomságairól, a sokat látott, gyöngéd tekintetekről, a mindent behálózó, és annyi dologról árulkodó ráncokról, a törékeny kezekről, a jóságról, a gyöngédségről, a kedvességről. Kapocsról és szeretetről unokák és nagyszülők között. A Sálmese óda nagyiékhoz – egy kisunoka megindító szeretetmeséje.

Nagymama köt. Sálat, nekem. Puha fonalból, puha sálat. Puha a keze is, lassan ringanak benne a kötőtűk – föl-le, csitt-csatt – a csöndben.

Nagymamának puha a dereka. A kerek arca is puha, puhább, mint a gombolyag, amivel köt, annyira jó hozzábújni. Nagyi mindent megért. Mindig meghallgat engem, minden érdekli, ami velem történik, és mindig nekem ad igazat, még ha néha csintalankodom is (ismerős, ugye?).

Nagyi, én jó akartam lenni, de… Te biztos mindig jó voltál, igaz?

Nagymama megáll, eltűnődik, leteszi a kötőtűt, félbehagyja az ölében kacskaringózó sálat. Titokzatosan mosolyog, és felragyog a szeme… Hiszen egyszer, régen ő is olyan fiatal és féktelen volt, mint most én. Ő is volt gyerek, neki is voltak álmai, vágyai, és ő is volt szerelmes. Volt idő, amikor a Nagymama gyönyörű és rakoncátlan hajába belekapott a szél, és nem egy apró ezüstgombolyag volt a feje tetején. Amikor szaladt a réten, fogócskázott, kurjongatott és olyan, de olyan magasra felmászott a fán! Amikor félelmet nem ismerő akrobata akart lenni, és repülni, mint a madarak, de aztán kecses balerinaként szelte az eget.

Teljesült az álma. Ahogy annak a fiúnak is, aki megtanította fára mászni, és annyit vitte magával a pótkocsis biciklin mindenfelé, hogy végül igazi biciklista lett. Aki addig tekert és tekert fiatal korában, hogy egyszer még a Tour de France-ot is megnyerte. Aki az én szivárványpulcsis nagypapám lett.

Azt mondta ennél szebb álma egy bicajosnak sem lehet. Talán csak egy. A Nagymama.

Mert az a fiú és az az életvidám lány egy nap kézen fogták egymást, és soha többé nem engedték el. Bármit is sodort eléjük az élet, együtt szelték keresztül-kasul a kék eget.

Gubancok persze egy fonálon mindig akadnak, de Nagymama azt mondja, ha az ember elég türelmes, ki lehet bogozni minden fonalat…

Mert együtt is tudtak ám repülni! Táncra perdültek, pörögtek, forogtak, mint két falevél a szélben. Táncoltak a mezőn, a bálteremben, és egyszer láttam, hogy Nagypapa derékon kapta Nagymamát a konyhában is, miközben a palacsintát sütötte.

Nagypapának szivárvány színű pulóvere van, Nagymama kötötte neki, és egy különleges dologra emlékezteti őket. Ilyen pulóvere senki másnak, csakis a Nagypapinak lehet! Van rajta két nagy zseb is a térképeknek. Imádja a térképeket! Azokon olyan kicsinek látszanak a dolgok, mint amikor fentről nézett lefelé a kismotorosán repülve. Nagypapa kicsit szomorú, mert nem mehet már a felhők felé vele – nem mintha nem tudná már vezetni, egyszerűen csak már rossz a szeme. 

A szivárvány-pulóver puha és jó szagú. Nagypapaszagú. Nagypapa illata olyan, mintha megmártózott volna pipafüstben, bicikliolajban, tejeskávéban és avarban.

Rengeteget barangolunk Nagypapával az erdőben, és megtanít minden érdekeset nekem. Télen szánkóval húz, nyáron biciklire pattanunk és suhanunk, suhanunk mindenfele. Imádok mellé bújni az ágyban reggelente. Akkor, amikor még mindenki alszik, és ő elsuttogja nekem, milyen volt a kismotorossal a felhők felett szelni a kék eget…

Nagymama köt, egy gyönyörű sálat, csakis nekem, szivárványszín fonalakból… Oh, milyen hosszú már! Molnár Krisztina Rita meséje egy megható és csodálatos utazás a nagyszülők és unokák különleges világába – igazi megindító szeretetmese. A történethez különleges hangulatot kölcsönöznek Bogdán Viktória elbűvölő illusztrációi.

A KIADÓ SZINOPSZISA

A Sálmese úgy kígyózik, mint egy hosszú, tiri-tarka fonalakból kötött sál – az időn át. A gyerekek számára hihetetlen, hogy nagypapa és nagymama is volt egyszer gyerek. Hogy volt, amikor rakoncátlankodtak, és volt, amikor szerelmesek lettek. Nagymama haja ezüstgombolyag, nagypapa zsebe tele van térképekkel. Nagymama sálat köt, nagypapa megmutatja, hol nő a leánykökörcsin. A nagyszülők és unokák közti szeretet talán a legbékésebb – erről az időn át is melegítő kapcsolatról szól Bogdán Viktória és Molnár Krisztina Rita meséje.

Ajánljuk továbbá Marta Gómez Mata: Nagymamák és nagypapák világa, valamint Pásztohy Panka: Pesti Mese című mesekönyvét. Hamarosan anyák napja! Böngészd át a legjobb anyukás mesekönyvekről szóló írásunkat is!

Iratkozz fel YouTube-csatornánkra, ahol további gyerekkönyves belapozókat találsz!

Ha tetszett bejegyzésünk, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le egyetlen írásunkról sem. 

97%
Nagyon jó

Szép és megindító történet a nagyszülők és unokák különleges kapcsolatáról.

  • Tartalom
  • Illusztráció
  • Élmény

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató