Aux Eliza: A sün és a borz

Samu, az apró sün már megint megszúrt valakit a tüskéivel. Akárki a közelébe ment, mindig ez lett a vége. Éppen ezért egy idő után kerülni kezdték Samut. Ha meglátták, sugdolóztak róla, és elinaltak, ha túl közel került hozzájuk.

– Bocsánat! Nem akarok rosszat! – szabadkozott Samu, és azt kívánta, bár ne lenne többé tüskéje.

Miért van az, hogy se a nyusziknak, se a cicáknak, de még a kutyáknak sincs tüskéjük? Miért pont ő kapott ilyen haszontalan dolgot?

– Menj innen! Nem akarunk itt látni! – mondták neki az állatok. – Csak bajt hozol ránk!

Samu szomorúan el is indult, éjjel-nappal kutyagolt. Nem tudta, hová mehetne, de ez volt a világgá menés lényege. Akárhol jobb, mint a többiek között.

Csakhamar találkozott az őzzel.

– Kedves Őzike! Én Samu vagyok, a sün.

Az őz azonban megijedt tőle, és elszaladt.

Samu csalódottan sóhajtott, és ment tovább. Aztán találkozott a vakonddal.

– Kedves Vakond! Örülök, hogy látlak.

A vakond viszont amilyen gyorsan csak tudott, eliszkolt előle.

Samu egyre szomorúbb lett. Nem volt kedve tovább menni, ehelyett leült egy fa tövébe, és gondolkodott. Mi lesz, ha senki sem fogja kedvelni őt? Akkor örök életére magányos marad.

Aztán egyszer csak neszt hallott az avarból. Felkapta a fejét, és észrevett egy fekete-fehér csíkos állatot felé jönni. Sosem látott még hozzá foghatót. Hosszúkás orra és gombszeme volt. A szaga pedig valami borzalmas! Samu hátrált pár lépést.

– Ki vagy te? – kérdezte a sün.

– Peti, a borz – mosolygott rá félénken. – Vigyázz! Senki nem szereti a szagomat. Ha téged is zavar, akkor inkább ne barátkozz velem! Megszoktam már.

Peti szomorúan sóhajtott.

– Nekem pedig a tüskéimet utálja mindenki – mondta Samu.

– Pedig nagyon jól néznek ki. Mint egy harci páncél!

Samu megköszönte.

– A te szagod sem olyan rossz.

Végül is tényleg nem. Elsőre valóban furcsa volt, de meg lehet szokni.

– Van kedved eljönni hozzám? Annyi ételt gyűjtöttem télire, hogy egyedül nem birkózok meg vele – kérdezte Peti.

– Naná! – Samu kapva kapott az ajánlaton. Azok után, hogy mindig csak elküldték, ez nagy változás, de örült neki.

Peti és Samu egymás mellett indultak el az erdőben tüskésen, szagosan, mosolyogva.

©Aux Eliza

Olvasd el Aux Eliza további meséit is: Egy virág színei, A kockás ing nagy kalandja, A számok versenye, A cica és a porcica

Ha te is írtál már mesét, és örömmel viszontlátnád a Foxbooks Mesesarok oldalán, küldd el nekünk a hello@foxbooks.hu e-mail címre! További részletek itt.

Ha tetszett a bejegyzésünk, oszd meg másokkal is! Kérjük, ne felejtsd el lájkolni a Facebook-oldalunkat is, hogy minden írásunkról értesülj!

Iratkozz fel YouTube-csatornánkra, ahol számos gyerekkönyves belapozót találsz!