Aux Eliza: A számok versenye

A számok nem tudtak számolni. A tanító néni viszont azt a házi feladatot adta nekik a Számtanodában, hogy keressék meg, ki közülük a legnagyobb.

– Szerintem én vagyok! – Öt kidüllesztette a mellkasát, és vállon veregette magát.

– Nem, mert én! – lépett elő Nulla.

Erre a többiek is előálltak, és azt bizonygatták, hogy márpedig ők a legnagyobb számok kerek e világon.

Végül arra jutottak, hogy megkérdezik a bölcs baglyot.

– Bölcs bagoly! Kérünk, mondd meg, melyikünk a legnagyobb!

A bölcs bagoly azonban nem árulta el.

– Annyit tehetek csupán – huhogta –, hogy versenyt rendezek. A nap végéig gyűjtsetek össze annyi szál virágot, amennyit csak tudtok. Aki a legtöbbet gyűjti, ő lesz a legnagyobb szám.

Több se kellett a számoknak, rohantak is mindenfelé virágot keresni.

Nulla csakúgy tépkedte a virágokat a réten, és nagy dölyfösen indult vissza a bagolyhoz. Biztosra vette, hogy ő lesz a legnagyobb szám.

Visszafelé viszont találkozott Eggyel. Egy fa alatt pityergett, kezében egyetlenegy virágszál.

– Miért sírsz, Egy? – kérdezte Nulla.

– Sosem lesz elég virágom! Csak ezt találtam.

Nulla megsajnálta, és adott neki kilencet a sajátjából. Neki marad még így is épp elég.

– Tessék, máris több virágod van.

Egy boldogan rámosolygott, és megköszönte az ajándékot.

Pár kanyarral később Nulla összefutott Kettővel. Ő is szomorúnak tűnt.

– Mi a baj, Kettő?

Kettő felmutatta a kezében tengődő két virágszálat.

– Nézd, milyen kevés! Így sose leszek én a legnagyobb szám!

Nulla megsajnálta, és neki is adott, hogy húsz virága legyen.

Azután a többiekkel is találkozott. Háromnak annyit adott, hogy harminc virága legyen. Négynek annyit, hogy negyven. Ötnek ötven, hatnak hatvan és így tovább. Mire a bagolyhoz értek, nulla kezében egy virág sem maradt, de nem bánta, mert a többieknek legalább örömet okozott. Csak hát annyira szeretett volna ő lenni a legnagyobb szám… Most viszont semmije sincs.

– Akkor hát kihirdetem a győztest – szólt méltóságteljesen a bölcs bagoly.

A számok viszont közbevágtak.

– Már tudjuk, ki a legnagyobb!

Nulla értetlenül meredt rájuk. Ő éppenséggel nem tudta.

Hanem másnap, amikor a számok a tanító néni elé álltak, számára is kiderült a rejtély.

– Nos? – kérdezte a tanító néni. – Ki a legnagyobb közületek?

A számok egytől egyig Nullára mutattak.

– Lehet, hogy úgy látszik, Nulla a legkisebb, de ha ő nincs, mi is kicsik vagyunk – szólt Kettő.

– Ha ő mellettünk van, együtt óriásiak vagyunk! – helyeselt Kilenc.

Nulla szívét jóleső melegség járta át. Nem azért, mert ő lett a legnagyobb szám. Az már rég nem számított. A barátok sokkal fontosabbak voltak

©Aux Eliza

Olvasd el Aux Eliza további meséit is: Egy virág színei, A kockás ing nagy kalandja, A cica és a porcica

Ha te is írtál már mesét, és örömmel viszontlátnád a Foxbooks Mesesarok oldalán, küldd el nekünk a hello@foxbooks.hu e-mail címre! További részletek itt.

Ha tetszett a bejegyzésünk, oszd meg másokkal is! Kérjük, ne felejtsd el lájkolni a Facebook-oldalunkat is, hogy minden írásunkról értesülj!

Iratkozz fel YouTube-csatornánkra, ahol számos gyerekkönyves belapozót találsz!

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató