Aux Eliza: Egy virág színei

Gyöngyi ma sem kellett senkinek. A kis fehér virág csalódottan nézte, hogy veszik meg társait a vázából, rá viszont egy pillantást sem vetnek.

– Engem miért nem szeretnek az emberek? – sóhajtott Gyöngyi.

– Biztos a színed miatt. – szólt Ibi, az ibolya. – Fehér virágból rengeteg van. Lehet, hogy valami különlegesebbet keresnek.

Különlegesebbet? Tehát Gyöngyi unalmas az emberek számára? Ezen változtatni kell!

Gyöngyi egész életében arra vágyott, hogy egy család örökbe fogadja a piacos néni vázájából, és szerető otthonra leljen. Ha ehhez új színt kell szereznie magának, ám legyen.

Ibi szép lila színű volt, minden elhaladó ember megnézte magának. Ha neki is ilyen színe lehetne, biztos azonnal megvennék.

– Tudnál adni egy kicsit a lilaságodból? – kérdezte Gyöngyi. – Olyan akarok lenni, mint te!

Ibi vonakodva ugyan, de végül neki adta egy szirmát. Gyöngyi magára terítette, hogy ne a saját fehérségét lássák a vásárlók. Ennek ellenére továbbra sem vették meg, a szirom pedig a nap végére elhervadt, és a földre hullott.

Talán nem a lila szín a neki való, de tovább kellett próbálkoznia, ha azt akarta, hogy megvegyék.

Megkérte hát Sziszit, a Nárciszt, hogy adjon neki egyet a gyönyörű, napsárga szirmaiból. Sziszi adott, és amikor a vásárlók közeledtek, Gyöngyi magára terítette a szirmot, hogy beburkolja, akár egy köpeny, és ne lássa senki a fehérségét. De aznap sem vették meg, másnapra a szirom elhervadt, és a földre hullott.

Gyöngyi azonban nem adta fel. Megpróbálta elbűvölni a vevőket a rózsa élénk vörösségével, a szegfű bájos rózsaszín szirmával, még a nefelejcs égkék színével is, de soha senki még csak rá sem nézett.

Miért nem működik? Mije van a többi virágnak?

Amikor már nem maradt több szín, amit kérhetett volna, kénytelen volt a saját fehérségében várni a vevőket. Szára szomorúan lefelé konyult, már nem is érdekelte az egész. Úgyse fog kelleni senkinek, felesleges tovább próbálkozni.

Ekkor egy kislány állt meg a piacos néni asztalánál, közvetlenül Gyöngyiék vázája előtt. Csillogó szemmel meredt a kis virágra, soha korábban nem néztek még ilyen érdeklődve rá.

– A fehéret szeretném – mutatott rá, és fülig érő vigyor terült szét az arcán. Gyöngyi szárával kíváncsian nyújtózott felfelé, hogy minél jobban szemügyre vehesse a lányt. Azonnal megszerette kócos szőke haját és szeplős, pufók arcát. Mindig így képzelte el a pillanatot, amikor egy család örökbe fogadja. Tudta, hogy az lesz élete legszebb pillanata.

A piacos néni megfogta Gyöngyit, és a kislány kezébe adta, aki dédelgetve magához szorította. Kellemes meleg sugárzott belőle, Gyöngyi boldogan simult az ölelésébe.

– Nálam jó kezekben leszel – suttogta neki a lány. – Hurrá! Most már az enyém a legszebb virág az egész világon.

©Aux Eliza

Ha te is írtál már mesét, és örömmel viszontlátnád a Foxbooks Mesesarok oldalán, küldd el nekünk a hello@foxbooks.hu e-mail címre! További részletek itt.

Iratkozz fel YouTube-csatornánkra, ahol további gyerekkönyves belapozókat találsz!

Ha tetszett bejegyzésünk, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le egyetlen írásunkról sem.