Csák-Nagy Krisztina: Bezzeg Soma szívsajgása

Vannak olyan mesekönyvek, amelyekben minden kerek, és minden jó. Tudod, amelyekben első felütésre is olyan nagyon meghitt minden. A szereplők a barátaid, a helyzetek valahonnan ismerősek. Belesüppedsz a fotelbe, nevetsz és sóhajtozol, és örömmel adod át magad a könyvnek. A Bezzeg Soma szívsajgása egy eredeti, magával ragadó, ízes-pörgős és humoros mesekönyv, amely egy nagyszerű világba, a mesés Pitypalattyfalvára röpíti el a gyerekeket. Oda, ahol az ember elégedett hunyorgással lélegzi be a lila lenvirág édességét és borsosságát. Ahol a bárányfelhők cigánykerekeznek és bukfenceznek a pacsirtadalos, violaillatú nyári délutánokon. Ahol a csengők úgy berregnek-morognak, mint egy kiéhezett medve. Ahol minden alkalomra jut egy finom – gondűző- búfelejtő-, emlékidéző-, időmulató-, napindító-. frissítő-, derűhozó-, és sorolhatnámmégmilyen – mentatea, és ahol csordultig teli szívvel pördülsz és fordulsz Szöszke Babkával te magad is önfeledten. Elvihetlek egy körre? 

Bezzeg Soma szívsajgása

 

Szerző: Csák-Nagy Krisztina

Illusztrátor: Ragányi Ágnes

Kiadó: Pozsonyi Pagony (2019)

ISBN: 978-963-410-503-9

Korosztály: 3-6

 

 

A Bezzeg Soma szívsajgása tavasztól-télig, 7 nagyszerű történetben mutatja meg a gyerekeknek, hogy olykor a dolgok kilátástalannak tűnhetnek, de ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk – depláne Szöszke Babka segítségével – mindenre találhatunk megoldást. Valahogy így történt azon a reggelen is…

Hjajj. Bezzeg Soma szíve elnehezedett. Elhatározta, hogy verset ír Szöszke Babka születésnapjára, de az sehogy sem sikeredett. Hogy is sikerülhetett volna, hiszen amikor csak a lányra gondolt, máris össze-vissza bizsergett a szíve. Nekiindult hát a világnak, csak úgy a port rúgva, elnehezült szívvel… és egyszer csak Doktor Tódor szívspecialista rendelőjében kötött ki. Szerencsére neki pont volt az ilyen esetekre egy nagyszerű masinája, és a diagnózishoz Somának csak háromszor bele kellett fújnia a gépbe.

Az első fújás után villogni kezdett a jajnekem-vörös, a második fújás után a semmisemsikerül-sárga, a harmadik fújás után az engemsenkisemszeret-kék.

Nincs mese. Bezzeg Somának bizony harmadfokú szívsajgása van! Szerencsére van ellenszer: a fájdalomtöpörítő szívfásli kell ide! Rögvest be is szerezte, és amikor a mellkasát már hét rőt hosszúságú fásli fedte be, a szívsajgása tompulni kezdett. Biztos, ami biztos készített magának egy gondűző-mentateát is, és amikor véletlenül kilöttyentette, láss csodát! nem történt odabent semmi. Soma elégedetten nyugtázta, hogy nem hallotta sajogni a szívét. Hasonló esetekben – napjában körülbelül huszonötször – egy jajt sóhajtott, mire a szíve egy nekemet kalapált. Sőt akkor sem, amikor a szomszéd Bazsi – bezzeg mennyivel szebb – kertjét szemlélte. Aztán arra ment Szöszke Babka, és akkor sem volt semmi heves kalapálás a szívében. És a hét gombóc jutalomfagyi után sem. Hm, talán mégis úgy van a szívünk jól a helyén, amikor szüntelen bizsereg, zakatol és kalapál…? 

Ugye hozzátok is beköltözött már párszor az a fránya Csakazértis? Igen, hajlamos borsot törni az ember orra alá. De azért ha jókor van jó helyen, talán lehetne a barátunk is, nem gondolod? Nos, egy nap Somához is ellátogatott a Csakazértis. Épp elégedetten szürcsölgette a reggeli mentateáját…

Pár perc múlva a jókedvű teáskanna túlfütyülte a kertajtó rozsdás nyikorgását. Meg a Csakazértis lábainak cuppogását, ahogy cókmókjával együtt végigslattyogott a kerten.

… amikor kaján mosollyal az arcán, és bőrönddel a kezében befészkelte a Csakazértis a padlására magát. Nem is tétlenkedett sokáig. Somának mindjárt vitája támadt a szomszéd Bazsival a levendula és mentaágyásokról, és még talán most is civakodnának, ha Szöszke Babka nem teremt rendet közöttük, és nem csípi fülön a padláslakót. Csakazértisnek szednie kellett a sátorfáját, de még jó, hogy nem jutott olyan messzire… Aznap Soma bevezetett a Pitypalattyafalvi Tavaszi Nekifutásra, és habár eleinte nyargalt és vágtatott, mint aki nem ismer lehetetlent, egy idő után fogyatkozni kezdett az ereje… Szöszke Babka rájött, hogy itt csakis a Csakazértis segíthet. Így esett, hogy Somával barátságot kötöttek, hiszen kiderült, hogy néha nagyon is jól jön, ha lakozik bennünk egy kis csak azért is.

Aztán eljött a tavaszi nagytakarítás ideje. A szoba közepén makacsul tornyosultak a limlomhegyek, a kacattornyok és a fecnihalmok, de nemcsak tornyosultak, szüntelenül kérdeztek is:

Emlékszel, emlékszel? És válaszra sem várva keresztül-kasul futkároztak Soma emlékezetében. Szúrkálták-gyúrkászták a szívét. Ő meg csak ült és sóhajtozott, hol bezzeget, hol jaj nekemet.

Így hát Soma szívét elöntötték az emlékek. Nem hívta őket, ezért komoly elhatározásra jutott. A múlt minden darabját belegyömöszölte egy zsákba, zsupsz fel a padlásra, köszöni, nem kéri őket! Ekkor lépett be hozzá Szöszke Babka, aki mint tudjuk mindig jókor jött, és sosem hiába. Segített a barátjának takarítani, és Soma egy csapásra el is feledte az emlékeket… Éjszaka aztán a sértődött emlékek előmerészkedtek, és úgy döntöttek, hogy világgá mennek. Jól van ez így? Bizony nem, az emlékek hiánya nem kis komplikációt okozott Soma életében. Sikerül valahogyan visszacsalogatnia őket? Egyszer aztán a mindig derűs Szöszke Babka felett is beborult az ég. Egyike volt azoknak a ritka napoknak, amikor Soma roppantul elégedett volt. Egy bárányfelhős nyári délutánnak indult, ami egy zivatarban végződött, és Szöszke Babka mosoly helyett könnymaszatos arccal, roller helyett gurulós bőrönddel állított be hozzá. Elege van! A viharban minden rajza odaveszett, elköltözik Pitypalattyfalváról egy olyan helyre, ahol nincs felhő egy darab se! Nem segített a búfelejtő mentatea, még a barátja vigasztalása sem, Babkának nem volt maradása. Soma nagyon, de nagyon szeretett volna segíteni, és egy remek ötlete támadt. Elvonult, és egész éjjel csak méricskélt, vonalazott, csattogott, kattogott, zirgett-zörgött a műhelyében.

A hold hajnalban kivette a füldugóját, és megindult a világ másik részébe. Reménykedett, hogy ott talál magának egy nyugodt zugot. A nap közben felkelt és kíváncsian kukucskált be a deszkák résein…

Mire dél lett Soma megalkotott egy háromlábú szerkezetet, ami úgy formálta, pöndörgette-söndörgette a felhőpamacsokat, ahogy csak a kedve tartotta. A felhőgépezettel Babka úgy alakíthatta a felhőket, ahogy neki tetszett. Galamb, tavirózsa, vízesés, vitorláshajó… a felhőszobrászatnak csak a fantáziája szabhatott határt.

Így ment ez estig, míg a felhők bele nem olvadtak az éj sötétjébe. Akkor a forgószél megpörgette-táncoltatta a csillgokat, és élni zekdett az égbolt. A Göncölszekér vígan döcögött végig a Tejúton, a Sas fölötte repkedett, a Csikó kecsesen ügetett, a Hattyú tekergette a nyakát, a Delfin pedig alábukott a mélységbe, majd megint felbukkant a láthatáron.

Így történt, hogy aznap Babka nem csupán felhőtlenül derűs volt, hanem a világon a legboldogabb is…

De ajjaj, egy nap újra közeledett Pitypalattyfalvára a baljós Végevan

Olyan nagy dérrel-dúrral rótta az erdőket, hogy a levelek ijedtükben elsápadtak, és eleresztették a fák ágait. Borongós léptei hamukék lábnyomokat hagytak az égen. Kitágult orrcimpái elnyelték a halovány napsugarakat, és ködöt pöfékeltek Pitypalattyfalvára.

Soma hiába kapaszkodott a legszebb nyári pillanatokban, hiába zárt be mindent, a Végevan csak bekúszott mindenhová. Be a gondolataiba, be a bőre alá, sorra a lakás minden zegzugába, még a repedésekbe is. Soma szürke mélabúját, most is, mint mindig, Szöszke Babka csilingelő hangja törte meg. Ma van az Őszköszöntő bogyókóstoló, Soma kedvenc ünnepe! Hiszen erről meg is feledkezett! Teleszedték hát a hátizsákot csipkebogyóval és kökénnyel, levélcsatáztak, bukfenceztek, szörpöt kóstolgattak a lampionok és töklámpások fényénél… Ugyan, hol volt már az a reggeli Végevan!

Hát igen, a hétfőt senki sem szereti. Szegény Hétfő! Így vannak ezzel Pitypalattyfalván is az emberek. Különösen Soma utálta és hangoztatta ezt…

Hétfő már legalább félórája mellette ácsorgott. Próbálta valahogy kicsalogatni a jó meleg kuckóból. nyikorgatta a padlót, zenélt az üvegpoharakon, rázogatta a vekkert. Ám ahogy erősödött a zaj, úgy fúródott Soma feje egyre mélyebbre a paplan alá. A Hétfő cibálta, ráncigálta a paplanját, de hiába: Soma annál elszántabban szorította magához a takarót.

De hát tehet a Hétfő arról, hogy a hét elejére tették? Azon a reggelen a Hétfő megelégelte, hogy nem szeretik, és úgy beszélnek róla, mintha az embereknek nem lenne szükségük rá. Úgy döntött, hogy felmond. Kész, passz, ezentúl senki se számítson az érkezésére. Hiába várták hát vasárnap után a virradatot, és hiába kérlelték szépen, a sértődött Hétfő nem jött el. A pitypalattyfalviaknak várniuk kellett Keddig a napfelkeltére. Ráadásul ebben az évben a falu alapítójának az ünnepe is pont egy hétfői napra esett… Na, szerinted végül ki oldja meg ezt a kényes helyzetet? Aztán lassan beköszöntött a tél, és leesett az első hó Pitypalattyfalvára. Eljött Soma születésnapja. Vígan fütyörészet és készült a partijára, mit sem sejtve arról, hogy a házába egy Ünneprontó settenkedett be…

De mi az a folt a végetlen fehérségben? Csak nem az Ünneprontó morcos-borcos, árnyékszerű alakja? Ajjaj, hegyes orrát máris a magasba emeli, és ripsz-ropsz, egy szempillantás alatt kiszimatolja, hol lehetne az ünnepi hangulatot rontani-bontani. Vigyázz, Soma, épp a te házad felé settenkedik!

Az Ünneprontó hamar ki is találta, hogyan okozhatna kellemetlenséget. Sebtiben levelet írt a meghívottaknak Soma nevében, és a betegségére hivatkozva lemondta a zsúrt. A hírt mindenki szomorúan tudomásul is vette, és úgy látszott célba is ér az Ünneprontó terve, csakhogy Szöszke Babkát alábecsülte… Nagyjából abban az időben, amikor Soma ráeszmélt, hogy a barátai nem jönnek el, és lógó orral levegőzni ment, Babka összecsődítette a barátait, és libasorban, csöndesen, egymás lábnyomaiban lépkedve elindultak, hogy meglátogassák az ünnepeltet…

A Bezzeg Soma szívsajgása egy rendkívül szívderítő és magával ragadó mesekötet, amelyhez tökéletesen illenek és nagyszerű hangulatot kölcsönöznek Ragányi Ágenes illusztrációi. Csák-Nagy Krisztina elsőkönyves, mégis hetykén és lazán, ugyanakkor teljes odaadással tette bele a szívét – na meg Soma szívsajgásait – a könyvbe. Nagyszerű élmény, érdemes elolvasnia mindenkinek!

A KIADÓ SZINOPSZISA

Azt kérdezed, merre van Pitypalattyfalva? Talán csak a mesében. De az is lehet, hogy a közeledben. Közelebb, mint gondolnád. Hogy milyenforma Bezzeg Soma? Azt hiszem, olyasforma, mint te. Olykor éppúgy búslakodik és sóhajtozik, máskor meg örül és ugrándozik. A szíve pedig hatalmas. Belefér egész Pitypalattyfalva az erdőkkel és a felhőkkel. No meg Szöszke Babka. Ismered Szöszke Babkát? Ő a legjobb barát. Aki mindig jókor jön, és sosem jön hiába. Aki mindig derűs. Aki nélkül a mentatea ízetlen. És akit még a Végevan is messze elkerül. Talán nem is teljesen ismeretlenek számodra…

Ajánljuk továbbá Kiss Judit Ágnes: Babaróka ajándéka és Babaróka kertje című mesekönyvét, továbbá A tündérketesztanya című kötetét is. érdekelhet még Nádasi-Ozsvár Andrea: Rebimesék című mesekönyve is, valamint ajánljuk Harcos Bálint: Dorka és az elgurul gomb című mesekönyvét is.

Iratkozz fel YouTube-csatornánkra, ahol további gyerekkönyves belapozókat találsz!

Ha tetszett bejegyzésünk, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le egyetlen írásunkról sem. 

100%
Nagyon jó

Különleges hangulatú, magával ragadó mesekötet ötéves kortól.

  • Tartalom
  • Illusztráció
  • Élmény

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató