Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel – nyugalom a zűrös hétköznapokban

Idén jelent meg Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel című könyve a HVG Könyvek gondozásában. Kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, belelapoztam, majd a hátoldalán megakadt a szemem a következő mondaton:

Amikor gyermekünk első osztályos lesz, nem csak az ő élete változik meg, anyaként mi is új kihívások elé nézünk…

Eszembe jutott, amikor a nagyobbik gyermekem lett első osztályos, ott állt a sok aggódó szülő a tanévnyitón, néztük a gyerekeket, ahogy táncoltak és énekeltek a tanító nénivel. Mindannyian a könnyeinkkel küszködtünk, mert ha nem is voltunk tudatában, hogy mi vár ránk, azt azért éreztük, hogy ez egy új életszakasz kezdete. Így is lett!

 

Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel – Nyugalom a zűrös hétköznapokban

 

Szerző: Sarah Napthali

Kiadó: HVG Könyvek (2019)

ISBN: 978-963-304-433-9

Korosztály: szülőknek

 

 

 

Mindennap új kihívás, új próbatétel vár ránk. Először izgulunk, hogy hogyan üli végig azt a sok órát?Vajon a tanító néni kedves lesz vagy szigorú? Hogyan illeszkedik be gyermekünk az új közösségbe? Hogyan veszi majd az új akadályokat? Az oviban minden kicsi, mindenki kedves, mindig ott az óvó néni vagy a dadus néni, hogy segítsen, de az iskolában már önállóan kell megoldani számos feladatot.

Vajon hogyan tudunk iskolás gyerekeket nevelve a legjobb képességeink szerint hozzáállni az anyaság feladatához, hogy ne váljunk a napi frusztrációk, félelmek és szorongások kiszolgáltatottjaivá? Hogyan tudunk felül emelkedni a megszokott ingerlékenységen, stresszen és türelmetlenségen?

Ezekre a kérdésekre is választ találunk a könyvben. Az írónő a buddhista irányzatokból zen, tibeti és a théravádából merítette a tanácsokat, azért hogy segítsen az anyáknak eldönteni, hogy melyik irányzat vonzza őket a leginkább. A tanítások alappillérei ugyanazok, a különbség abban van, hogy ki hogyan gyakorolja a buddhizmust. A könyv számos témát felvet a stressz, egyensúly, unalom közösség, nézeteink félelem, egó, fegyelmezés… témaköreiben, én ezekből szemezgettem. 

Stressz, avagy hadilábon az idővel 

A szülők többsége az iskola kezdéskor már visszatért a munkába. Napi 6 vagy 8 órás munkája mellett az egész nap egy logisztika. Időre be kell érni az iskolába és utána a munkahelyre. Délután ugyanez vissza, ezt követi a külön óra, edzés, bevásárlás, esti rutin és persze valahol ezek közben a házimunka is. Lássuk be, hogy az egész napot végig csinálni, egy kihívás vagy azt is mondhatjuk, hogy egész napos stresszhelyzet.

Fontos, hogy empátiával kezeljük a stresszt-vagyis mutassunk együttérzést magunkkal szemben ahelyett, hogy tetéznénk a bajt szokásos szigorú ítélkezésünkkel, hogy nem is szabadna így éreznünk!

Ha elkésünk általában rögtön beindul az a mechanizmus, hogy rossz anyának érezzük magukat. Kiborulunk, hiszen anyák millióinak sikerül odaérni időben a gyerekért az iskolába, csak pont nekünk nem. Ebben a helyzetben érdemes feltenni magunknak a kérdést: Mivel járulok ehhez hozzá én is?

A buddhisták igyekeznek magát a tiszta tapasztalatot szemlélni, amely mentes a torzításoktól, a drámától és a pozitív önképünkhöz való ragaszkodás igényétől.

Ha látjuk mennyi drámát viszünk bele a helyzetekbe, könnyebbé fog válni a reggeli rutin is. 

Az anyák manapság erőteljes, a szülői képességeikre vonatkozó bűntudatjárványban szenvednek, amely már saját nevet is kapott- anyai bűntudat!

Ha elfogadjuk, hogy minden elővigyázatosság ellenére előfordulnak balesetek, betegségek, váratlan helyzetek, akkor kevésbé leszünk csalódottak a tökéletlenség és a problémák miatt. El kell engedni az elvárásokat, nyitottnak és ítélkezés mentesnek kell lenni a körülöttünk lévő dolgokkal kapcsolatban. Fontos, hogy megtanuljunk tudatosan lazítani! “A feszültség az, aminek lenned kellene. Az ellazulás az, aki vagy!” tartja egy kínai közmondás. Vizsgáljuk meg!

• Stresszhelyzetben mit teszünk hozzá magához a tiszta tapasztalathoz?

• Elfogadtuk-e, hogy az élet és a szülőség tökéletlenséggel és nehézséggekkel jár, vagy továbbra is minden alkalommal küzdünk ezek ellen?

• Melyek stresszérzetünk alkotóelemei? Szerepel köztük a bűntudat, a félelem vagy a szorongás?

Unalom

Életünk rutinszerűvé válik, olyan mintha ugyanazt a napot élnénk vég nélkül és ez valljuk be megvisel mindannyiunkat. Olyan szavak jutnak az eszünkben, hogy robotolás, mókuskerék, egyhangúság és az unalom.

Az unalom és az elégedetlenség gyakran abból fakad, hogy nem vesszük észre saját gazdagságunkat.

Ha nyitott szemmel járunk és észrevesszük mennyi csoda vesz minket körül, a hála érzése is feltámad a szívünkbe. A hála érzését tudatosan fejleszthetjük, még akkor is ha nem vagyunk hálás típusok. Bevezethetjük azt a szokást, hogy naponta sorra vesszük, hogy miért is vagyunk hálásak. Hálásak lehetünk azért, mert süt a nap, azért mert a gyerekünk egyedül felöltözött, vagy bepakolt az iskolatáskájába, azért mert szuper napja volt az iskolában…és így tovább. Tudatosíthatjuk magunkban, hogy mennyi ember él a földön akikhez képest mi nem szenvedünk hiányt.

 A hála nagylelkűséget szül és elmélyíti a kapcsolatunkat a körülöttünk élőkkel.

Sokat segít a jelenben élni az a hagyományos tanács, hogy élj úgy, mintha mindennapod az utolsó lenne. Így az unalom szemlélhetjük úgy is, hogy igazából egy ajándék hiszen fejleszti a kreativitásunkat. Vizsgáljuk meg!

• Mindennap érzünk hálát és megbecsülést?

• Van elég öröm az életünkben?

• Látjuk-e az unalom előnyeit?

• Megfigyeltük már, hogyan vezet kreatív és fantáziadús tettekre?

Félelemek

Ha gyerekeink vannak onnan állandó rettegésben élünk. Hol van? Merre jár? Kivel van? Mit csinál? Félünk a rossz szándékú idegenektől és folyamatosan féltjük a gyerekeinket. A túlzott félelmektől lassan felnő egy olyan generáció, akik a kényeztetéssel annyira el vannak rontva, hogy képtelenek magukért bármit is megtenni. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az aggodalom megvédi a gyereket, attól a helyzettől, amitől mi rettegünk. Rettegünk a lehetséges katasztrófától, amik sohasem történnek meg. Néha persze előfordul, hogy jó okunk van a félelemre vagy szorongásra, mert a gyerekünk súlyos beteg vagy utálja az iskolát, a tanárait… Gondolatban mindig egy lépéssel előrébb járunk, így sokszor az elégedetlenség érzése lesz a vezérfonal az életünkben. Anyaként viszont úgy érezzük, hogy nem eshetünk szét, mivel a gyerekeinknek szükségük van arra, hogy mi erősek maradjunk. A Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel szerint a leghatékonyabb módszer arra, hogy nyugtalan gondolatainkat lecsillapítsuk nem más, mint a meditáció. Így alkalmunk nyílik arra is, hogy kapcsolatot teremtsünk a csenddel miközben megtaláljuk a lelki békénket is. Vizsgáljuk meg!

• Megtaláltuk már az egészséges egyensúlyt a túlféltés és az elengedés között, amikor biztonságos határokat állítunk a gyerekeink számára?

• Van-e gyerekünknek gyakorlata, hogy küzdjön meg a nehézségekkel és a kényelmetlenséggel?

• Tudunk-e türelmesek és megértőek lenni a gyerekek látszólag irracionális félelmeivel kapcsolatban?

Boldogság

Emlékszünk még azokra az időkre, amikor elképzeltük, milyen boldogok leszünk, ha gyerekünk születik? De azzal nem biztos, hogy számoltunk, hogy mekkora felelősséggel jár egy gyermek. Sokan összezavarodnak az anyaság első időszakában, és nem biztos hogy „boldognak” érzik magukat a gyermekgondozás és a házimunkával töltött hosszú órák után. Lássuk be reggel a gyerekeket elindítani iskolába szintén nem a legmókásabb feladat, mint ahogy a napközbeni folyamatos zsémbelődés sem. Csináld meg a házit! Pakolj be! Rakd rendbe a szobádat! És persze még folytathatnánk.

De az is igaz, hogy az örömteli pillanatok annyira erősek, hogy átszínezik az anyaság teljes élményét.

Kutatások bizonyítják, hogy nem a gyerekek tesznek minket boldoggá. Az elégedettséget saját magunkba kell megtalálni. Ha sikerül örömet lelni az egyszerűbb feladatokban, akkor a tudatunk nyugodtabb és elégedettebb állapotba kerül. A belső élettel való foglalatosság a meditáció, a jelen pillanat tudatosítása, mások iránti együttérzés ápolása biztosabb utat jelent a boldogsághoz, mint a külső körülmények szabályozása. 

Boldognak lenni nem más mint, megtanulni, hogyan nézzünk mélyen a gyerekeink szemébe, vagy hogyan élvezzük a sétát a postáig, miközben megállunk és magukba szívjuk a pillanat szépségét.

A Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel arra is útmutatást ad, hogy hogyan válhat az ügyintézés spirituális gyakorlattá. Vizsgáljuk meg!

• Megtaláltuk-e életmódunkba a szükséges egyensúlyt, amely lehetővé teszi a jóllétünket?

• Odafigyelünk akkor, amikor boldogok vagyunk, hogy maradéktalanul élvezhessük ezt az állapotot?

Sarah Napthalinak ez a könyve sem egy tipikus gyereknevelési kézikönyv, de mégis szívből ajánlom minden anya társamnak, akik a zűrös hétköznapokat nem csak túlélni akarják! Akik nem csak felteszik a kérdéseket, hogy vajon elég jó anyák-e? Elég időt töltenek a gyerekeikkel? Vajon ott vannak-e a lurkóik életének minden fontos pillanatában? Hanem válaszokat is keresnek. Akik, nemcsak a bűntudattól marcangolva, kérdezik, hogy vajon túl sokat kiabálok? Hanem igyekeznek önmaguk formálásával, egy boldogabb, lelkiekben gazdagabb életet teremteni családjuknak.

A Buddhizmus anyáknak iskolás gyerekkel jó alkalom arra, hogy a vízparton olvasva gyakoroljuk a csend művészetét és közben feltöltődhetünk a könyv szívmelengető történeteiből. Kellemes kikapcsolódást és nyarat kívánunk ezzel a könyvvel (is)! Egy kis nyugalmat a zűrös hétköznapokban!

A KIADÓ SZINOPSZISA

Amikor gyermekünk első osztályos lesz, nemcsak az ő élete változik meg, anyaként mi is új kihívások elé nézünk. A stressz és a mindennapos szervezési feladatok mellett az anyaság új szerepeivel is meg kell birkóznunk, ami további feszültségek és bizonytalanság forrása lehet. Fel kell készülnünk arra is, hogy megválaszoljuk gyermekünk az élettel kapcsolatos kis és nagy kérdéseit, és olyan témákról beszélgessünk vele, amelyeket sok szülő kényesnek tart – ehhez azonban előbb gyakran nekünk magunknak is ki kell alakítanunk az ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Sarah Napthali, a Buddhizmus anyáknak és a Buddhizmus kisgyerekes anyáknak szerzője két fiú édesanyja, így saját gyakorlatán keresztül tudja bemutatni, hogyan segíthetnek a buddhizmus elvei az iskolás években felmerülő kihívások kezelésében. Bölcs humora, személyes példái és átgondolt tanácsai segítenek, hogy világnézettől függetlenül úgy tudjunk helytállni ebben az időszakban, hogy közben megőrizzük családunk harmóniáját.

Érdemes elolvasnod Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak – harmóniában önmagunkkal és gyermekünkkel című könyv ajánlóját is. Érdekelhet még: Thomas Lickona: Így neveljünk kedves gyereket, Éve Herrmann: 100 Montessori fejlesztő gyakorlat 15 hónapos kortól, valamint Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl: Gyereknevelés dán módra és Iben Dissing Sandahl: Játék dán módra című könyvekről szóló bejegyzéseink is.

Iratkozz fel YouTube-csatornánkra, ahol további gyerekkönyves belapozókat találsz!

Ha tetszett bejegyzésünk, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le egyetlen bejegyzésünkről sem.

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató