Várszegi Adél: Az írás és én mindig is együtt jártunk

Várszegi Adél idén két új könyvvel is előrukkolt a gyerekeknek. A Gibbon és makákó valamint a Kihalni esélyes csak nemrég jelent meg a könyvesboltokban, ennek apropóján beszélgettünk el vele majmokról, dinókról, na meg jövőbeni terveiről.

 

Foxbooks: Rögtön bele is vágok a közepébe: honnan jött az írás neked?

Várszegi Adél: Nem igazán tudom, valahogy az írás és én mindig is együtt jártunk, amióta írni tudok, része az életemnek.

Foxbooks: A mesék közül mindig a verses mesék műfaja állt hozzád legközelebb? Gyerekként is ezt szeretted, vagy íróként találtad meg ebben a műfajban magad?

Várszegi Adél: Hát, eleinte inkább lustaság volt részemről, mert sok szempontból könnyebb, mint prózát írni. A vers önmagát rántja össze, nem lehet túlírni, mert minden sokkal jobban be van határolva, már eleve maguk a sorok is és azonnal meglátszik, ha nem sikerül. Ennek ellenére persze rengeteget el tudok szöszölni rajta és sajnos a rímképletek nem mindig a barátaim, de szerencsére mindig szuper szerkesztőim voltak, akik ilyenkor kisegítettek. A Gibbon és Makákó az első olyan prózám, ami könyv lett, és eleinte rengeteg időt vett igénybe a mondatok nyesegetése, aztán egyszer csak életre kelt a történet és már csak meg kellett írni. Igazából a majmok óta nagyon megkedveltem a prózát.

A vers önmagát rántja össze, nem lehet túlírni, mert minden sokkal jobban be van határolva, már eleve maguk a sorok is és azonnal meglátszik, ha nem sikerül.

Foxbooks: A 2014-ben megjelent Raptormese után most megint visszatértél a dinókhoz. Honnan jött a Kihalni esélyes ötlete?

Várszegi Adél: A Kihalni esélyes egy háromszerzős könyv. Mészáros János (a Két Egér Könyvkiadó vezetője) kért fel, hogy írjak Kárpáti Tibi dinós képeslapjaihoz szöveget, nekem meg beugrott egy tudományos alapokon nyugvó dinoszaurusz kalauz, ami úgy ad felvilágosítást a dinókról, mintha még köztünk élnének. Ezzel jól meg is kavartam egypár szülőtársat, akik közölték, hogy a könyv végére már ők sem voltak biztosak benne, hogy a dinoszauruszok valóban kihaltak-e. Utólagosan is elnézést kérek érte, tényleg kihaltak.

Fotó: Kihalni esélyes

Foxbooks: Megjelent két dinós könyved, dinószakértő-vizsgákat tehetnek nálad a gyerekek… Honnan ez az őshüllő szeretet?

Várszegi Adél: Biztos sokat segít, hogy egy lány mellett két fiam is van, de valahogy a dinók mindig is érdekeltek, úgy is mint a mesebeli sárkányok megihletői. Ennek ellenére abszolút a véletlen műve, hogy két könyvemben is ők a főszereplők. Általában majmokról írok…

Foxbooks: A Gibbon és makákó illusztrátora Máray Mariann, akivel már több könyveden dolgoztatok együtt. Hogyan zajlik a közös munka köztetek? Vannak kulisszatitkok?

Várszegi Adél: Nincsenek kulisszatitkaink. Egyszerűen csak nagyon egymásra tudunk hangolódni, hasonlóképpen gondolkodunk sok mindenről és hasonló dolgokat találunk viccesnek. Nem szoktunk beleszólni egymás munkájába, mert tudjuk, hogy jót csinál a másik. Lesznek is még közös könyveink nemsokára, főleg a kisebb korosztálynak.

Fotó: Gibbon és makákó

Foxbooks: Honnan születnek a mesekönyv ötletek? Hogyan lesz egy gondolatból kész könyv a kezedben?

Várszegi Adél: Erre nehéz válaszolni, mert mindig máshogy. Az első könyveknél tudatosabb voltam. Vagy már létező mesét kellett átírni, vagy pályázatra készült és adott volt a téma. A Gibbon és Makákó-nál meg az én legnagyobb és Mariann középső fia indítottak el bennem egy mesefoszlányt, ami mostanra teljesen túlnőtt rajtam is. A két majom ott randalírozik a fejemben, ha leülök a gép elé, előbújnak és arra mennek, amerre ők akarnak. Sokszor én sem tudom, mit fognak csinálni a következő sorban.

A két majom ott randalírozik a fejemben, ha leülök a gép elé, előbújnak és arra mennek, amerre ők akarnak.

Foxbooks: Szoktad a gyerekeiden tesztelni a meséidet?

Várszegi Adél: Mostanában már egyáltalán nem, mert nem szeretném, hogy halálra unják, mire könyv lesz belőlük, pedig az olyan jó érzés, mikor a sajátomat olvashatom nekik esténként, igaz, egyáltalán nem vagyok idehaza túlmisztifikálva. Számukra teljesen természetes, hogy időről-időre kijön egy új könyv.  

Foxbooks: Mi az, ami íróként motivál, mit szeretnél átadni a könyveiddel a gyerekeknek?

Várszegi Adél: Nem szeretem a tanmeséket, meg a szájbarágást, az egyetlen, amit át szeretnék adni, az maga a történet. Kifejezetten olyan könyveket szerettem volna írni, amiket önmagukért lehet olvasni bármikor és bárhol. Ez az egyetlen, amire írás közben törekszem. Hadd döntse el mindenki magának, hogy mit szeretne vagy nem szeretne belelátni.

Nem szeretem a tanmeséket, meg a szájbarágást, az egyetlen, amit át szeretnék adni, az maga a történet.

Foxbooks: Nem kötelezted el magad egyetlen kiadóhoz sem, könyveid más-más kiadónál jelennek meg. Ez egy tudatos döntés a részedről? Magad szereted menedzselni a könyveidet?

Várszegi Adél: Nem feltétlenül, meg szerintem ez nem is egyedi dolog, sokan így vannak vele. Minden kiadónak más illik a profiljába, egy-egy történet nem biztos, hogy ugyanannál a kiadónál fog kikötni. Van aki a verses meséket kéri, van, aki a prózát, vagy mondjuk korosztály kérdése, sok minden befolyásolhatja azt, hogy végül hová kerül egy-egy szöveg. Minden eddigi kiadómat szerettem valamiért, mindegyiknek másért vagyok hálás. Ugyanakkor az utóbbi két kiadómmal (Csimota, Két Egér) különösen jó élmény volt együtt dolgozni, velük mindenképpen szeretnék még sok-sok közös könyvet.

Foxbooks: Hamarosan Belgiumban is megjelenik egy mesekönyved. Mesélnél erről?

Várszegi Adél: Igen, de még egy kicsit várni kell, mert 2020. januárjában fog megjelenni. A Kihalni esélyes francia jogait vásárolta meg egy neves belga kiadó, akiket Bolognában ismertem meg még két évvel ezelőtt. Nagyon kíváncsi leszek rá, terveink szerint nem ők az egyetlen külföldi kiadó, akiknél megjelenhet majd ez a könyvünk. Szerencsére Tibi pixel képeinek rengeteg helyen csodájára járnak.

Foxbooks: Két könyved is megjelent az elmúlt évben. Dolgozol valami máson is jelenleg?

Várszegi Adél: Igen, nemrég fejeztem be a Gibbon és Makákó második részét, ujjak csuriban, hogy a sasszemű szerkesztők ne cincálják szét nagyon… Tervben van a dinós könyv folytatása is, de előbb le kéne fordítani az első könyvet angolra, mert csak egy részével vagyok még készen és mindenképpen vinni szeretném a bolognai vásárra. És persze lesz Mariannos könyv is, amit szintén nagyon várok, már csak le kéne ülnünk megbeszélni…

Foxbooks: Végezetül, egy kis otthoni: mik most a kedvenc könyveik a gyerekeknek?

Várszegi Adél: Nemrég fejeztük be a Szegény Dzsonit, népmesék bármikor jöhetnek, a Broca utca állandó sláger, ahogyan a Csoda és Kósza összes kötete is. Aztán ott van még Tóth Krisztina fantasztikus meséje, A lány, aki nem beszélt, nagy kedvencem, sokszor elővesszük. Persze most csak ennyi jut eszembe, pedig biztos van még. Például a Gibbon és Makákó. Vagy a Kihalni esélyes. Állítólag nagyon jó kis könyvek…

Ha kíváncsi vagy a Kihalni esélyes mesekönyvre közelebbről is, kattints ide és nézd meg belapozónkat! Ha a dino nálad is sláger, nézd meg melyik kötetek kerültek a legjobb dinoszauruszos könyvek közé, vagy olvasd el, mit írtunk Berg Judit Két kis dinójáról.

Várszegi Adél november 18-án 14 órától a KidExpon dedikálja könyveit a Foxbooks Gyerekkönyvszalon standján. Gyere el és szerezd be saját Kihalni esélyes és Gibbon és makákó példányodat, és szerezz dinószakértő-vizsgát!

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le a legújabb toplistás gyerekkönyvekről! 

 

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató