Harcos Bálint: Az olvasás az egyik legnagyobb kaland az életben

Harcos Bálint könyvei már egész kicsi kortól elkísérhetik a gyerekeket. Jókat rugózhatnak egy piperkőc oroszlánon, kacaghatnak egy huncut kislány turpisságain, pár évvel később pedig már egy bumfordi mackóért izgulhatnak keresztbe tett ujjakkal. Régi vágyunk teljesült azzal, hogy elbeszélgethettünk a kortárs gyermekirodalom egyik közkedvelt képviselőjével, a Petya és Tulipán, A Tigris és a Motyó, A boszorkánycica és a Szofi-sorozat alkotójával.

 

Foxbooks: A gyerekkönyveid között mesekönyv, meseregény, verses mese is megtalálható, a repertoár szinte kimeríthetetlen. Melyik áll mégis hozzád közelebb? Inkább írónak vagy költőnek érzed magad?

Harcos Bálint: Elsősorban költőnek tartom magam. A líra az anyanyelvem, az epika a tanult. A vers és a próza két igen különböző képességet kíván meg, más és más az alapviszonyuk a nyelvhez. Szóval ez alkati adottság, az én agyam így van behuzalozva.

Foxbooks: Hogyan dolgoztok együtt az illusztrátoraiddal? Részt veszel te is az alkotói folyamatukban, vagy teljes mértékben rájuk bízod a mesék képi világát?

Harcos Bálint: Rájuk bízom, amennyire csak lehet. A munka kezdetén leülünk, hogy átbeszéljük együtt a szöveg világát, a karaktereket – én ekkor próbálom csupán azokat a dolgokat megemlíteni, amelyeknek a történetben fontos szerepük van (ilyen például az, hogy a Petya és Tulipán című meseregényemben Petyának, a főhősnek vörös a haja, vagy a Szofi bújócskázikban Szofiék kosara fehér). Ezután, egy idő után én már csak azt látom, hogy zsupsz, a könyv el is készült, a hőseim arcot, ruhát, mozdulatokat kaptak – ez mindig egy nagy pillanat. Apró ezen-azon ilyenkor még szoktunk javítani, aztán kész. A gyerekkönyvírásban, és abban, hogy csodálatos rajzolókkal dolgozom együtt, lélektanilag az is igen érdekes, hogy a szöveg, miután befejeztem, jóval gyorsabban válik le rólam, mint más esetben, hiszen a hőseimet az illusztrátor társaim szükségképpen másmilyeneknek rajzolják meg, mint amilyeneknek én elképzeltem őket írás közben. Ám ettől még Petya, Pindur, Csupaszín Oroszlán és a többiek ugyanúgy a gyerekeim maradnak, sőt!

Fotó:  Bazánth Ivola

Foxbooks: A mi egyik nagy kedvencünk a Szofi-sorozat. Mindig is szerettem volna megkérdezni, hogy ki ihlette ezt a bájosan öntörvényű kislányt?

Harcos Bálint: A kislányom ihlette. Hasonlóan merész, féktelen és szabad alkat ő is. A Szofi név pedig úgy jött, hogy így hívták az ő egyik bölcsis társát. Egy nap épp fürdettem a kislányomat, és megkérdeztem tőle, történt-e valami aznap a bölcsiben, mire ő rám nézett a nagy, kék szemeivel, és azt mondta: „A Szofi – tüsszentett”. Ez olyan erejű kijelentés volt, hogy úgy éreztem, ezt a hallatlan eseményt könyvbe kell foglalnom – így született meg a Szofi tüsszent, az első Szofi-rész.

Foxbooks: A sorozat illusztrátora, Cristina Quiles (címlapon a szerzővel) spanyol származású grafikus. Hogyan találtatok egymásra? Adja magát a kérdés, hogyan hidaljátok át a földrajzi távolságot a közös munka során?

Harcos Bálint: A Szofi tüsszent szövegének elkészülte után Kovács Eszterrel, a Pagony főszerkesztőjével sokáig kerestük, ki lehetne az a rajzoló, aki meg tudná valósítani Szofi féktelen humorú, mértéktelen képzeletű világát. Teljesen véletlenül bukkantunk rá Cristinára, aki Eszter Barcelonában élő unokatestvérének az egyik barátnője. Már a próbarajzoknál tudtuk, rögtön, hogy ő az, akit keresünk – majdnem felrobbantak az élettől a papíron az alakjai. A közös munkánk így folyik: A történeteket, miután megírtam, néhány elengedhetetlen instrukcióval együtt lefordítják spanyolra, ezeket kapja meg Cristina. Néhányszor váltunk levelet angolul, ha itt-ott módosítani kell valamin, és az anyag megy is a nyomdába. Cristinával, ahogy a többi alkotótársammal is, Dániel Andrással, Kőszeghy Csillával, Bognár Éva Katinkával valódi, nagy élmény együtt dolgozni, a végeredmény mindegyiküknél felülmúlja a várakozásomat.

Foxbooks: Két gyerek apukája vagy, felteszem, rajtuk is szoktad tesztelni a meséidet. A végén vonod be őket, vagy vannak útválasztók, amikor kikéred a véleményüket? Van vétójoguk?

Harcos Bálint: Vétójoguk csak a legritkább esetben van – de ezt úgy értem: én élek az ő vétójogukkal, mert ők sosem mondanának olyat, hogy ezt vagy azt ne írjam meg, vagy hogy dobjam el. Könnyedén és szabadon kijelentik, ha valami nem jön be nekik, aztán szaladnak tovább játszani. Én meg ott maradok leforrázva:) Írtam például egyszer egy Szofi-részt, amely szerintem káprázatosan jó lett, az alapötlet is, a megvalósítás is, de amikor felolvastam nekik, csak néztek rám, hogy most akkor mi van. Még csak egy kaccantás sem hagyta el foguk kerítését. Na, akkor azt a szöveget úgy, ahogy van, eldobtam. Valaminek a megírása közben viszont csak elvétve szoktam őket megkérdezni (ha már nagyon nyűglődöm egy könyvvel, és minden bajom van), de akkor is csupán arról, hogy két-három lehetőség közül ők melyiket választanák. Aztán persze, haha, próbálom abba az irányba terelni a véleményüket, amelyet titkon magam is választani akarok.

Foxbooks: Mennyire jelennek meg a gyermekeid vagy a gyerekkori önmagad a mesehőseid karaktereiben?

Harcos Bálint: Nagyon. De erre egészében szinte lehetetlen válaszolni. Mindenesetre Petyának is vörös a haja, akárcsak a kisfiamnak, és A boszorkánycica főhőse, Pindur is hasonlóan öntörvényű, erős, mégis törékeny, mint a kislányom. Ez nyilván nem véletlen. Mint ahogy talán az egyik verses mesém, A Tigris és a Motyó címe sem az: amikor a kisfiam megszületett, és először láttam őt pólyába bugyolálva (aludt, és épp egy ilyen kerekes zsúrkocsin tolták ki a kötelező vizsgálatokhoz), akkor az ugrott be: hiszen mostantól van egy motyóm!

Foxbooks: Melyek voltak a gyerekkori kedvenc könyveid?

Harcos Bálint: A Jangu és Gurigu, a Pitypang, a hiú oroszlán vagy Az öreg holló meséi meghatározóak voltak. A Pipacska és Kockapaci, Marék Veronikától a Kippkopp a hóban, aztán Szutyejev Vidám meséi és A kisvakond nadrágja. Nagyon szerettem a norvég író, Tor Åge Bringsværd könyveit, a Mese utca 13-at és a Locspocs-sorozatot. Ezek életre szóló élményeim.

Foxbooks: Mi vagy kinek a munkája volt a legnagyobb hatással rád az írói pályafutásod során? 

Harcos Bálint: Egyetlen művet vagy alkotót nem tudnék csak úgy kiemelni. Legerősebben azok hatottak, akiket kamaszkoromban vagy nem sokkal utána olvastam vagy láttam. A magyar irodalomból elsősorban költők: József Attila, Pilinszky, Tandori, Petri. Az idegen nyelvűekből pedig a klasszikus vadak: Rimbaud, Dosztojevszkij, Kleist, Shakespeare. Vagy Sylvia Plath. Paul Celan. És melléjük sok 20. századi festő.

Fotó: Petya és Tulipán

Foxbooks: Nekem úgy tűnik, az utóbbi időben egy új, a klasszikus tanmeséktől eltávolodó meseirányzat rajzolódik ki, ahol a mese önmagáért, a szórakoztatásért mese, elröpít, megnevetett és kikapcsol. Sokszor elvont, kikacsintósan humoros, a fantáziaviláguk pedig bármennyire is abszurd, magától értetődő és természetes. Mondjuk, miért is ne pattanhatnánk fel egy repülő őz hátára? Te mit gondolsz erről?

Harcos Bálint: Egyetértek, minden repülő őz nevében! Különösen azzal a kitételeddel, hogy ezeknek a – felteszem: jó – meséknek a világa „bármennyire is abszurd, magától értetődő és természetes”. Ez utóbbi kettő a leglényegesebb. A gyerekek különösen érzékenyek arra, hogy a világ, amelyet épp befogadnak, logikus legyen. Lehet a legőrültebb, de legyen következetes és élő.

A gyerekek különösen érzékenyek arra, hogy a világ, amelyet épp befogadnak, logikus legyen.

Foxbooks: Tapasztalatból is mondhatom, hogy a meséidet a szülők is élvezhetik, ami persze növeli a mesélési hajlandóságot, szívesebben ülünk bele a „mégeccer!” hullámvasútba. Mennyire tudatos, hogy a történeteid és a humoros kikacsintások náluk is működjenek? Vagy ez csak úgy magától jön nálad?

Harcos Bálint: A kérdésed első feléről az jut eszembe, amit anyai nagymamám mondott mindig a bohócokról és az artistákról: az artista nyaktörő szaltókat-ugrásokat-zsonglőrmutatványokat csinál, amelyeken ámulunk, a bohóc pedig… ő ugyanúgy megcsinálja ezeket a szaltókat, tud mindent, amit az artista, csak ő közben még arra is képes, hogy esetlennek mutassa és kifigurázza magát, és mi nevetünk vele és rajta. Szóval az igazi kihívás és titok a bohócé. A tudatossággal kapcsolatban pedig, azt hiszem, a kulcsszó inkább a felszabadultság, amely önkéntelenül magával hozza a féktelen humort vagy a féktelen líraiságot.

A kulcsszó a felszabadultság, amely önkéntelenül magával hozza a féktelen humort vagy a féktelen líraiságot.

Foxbooks: Sokszor tartasz felolvasásokat gyerekeknek, közösségi oldaladon rendszeresen ajánlasz könyveket a követőidnek. Nálad is misszió az olvasásra nevelés? A Foxbooks szerkesztőjeként így is feltehetném a kérdést: szintén zenész?

Harcos Bálint: Hát, a misszió szót nem merném használni, ahhoz kevésnek érzem magam, de a gyerekeknek való felolvasást, a velük való beszélgetést roppant fontosnak tartom. Ahogy az olvasás hirdetését is. Az olvasás az egyik legnagyobb kaland tud lenni az életben. Nálunk otthon nincsen tévé, és így nagyon sokat olvastunk és olvasunk a gyerekeknek (a kisfiunk már főleg egyedül olvas). A könyvek jelenléte és az, hogy nincs egy tévé, amely állandóan be van kapcsolva, ezek óriási hatással vannak a képzelőerőre, ezt nap mint nap megtapasztalom. Netről természetesen szoktunk nézni filmeket, de szinte csak hétvégén.

Foxbooks: Végezetül kíváncsi lennék rá: min dolgozol most?

Harcos Bálint: Épp a napokban fejeztem be egy meséskönyvet: három hosszabb mese szerepel benne, amelyekben így vagy úgy az elalvás jelenik meg, az elalvás titka, az átlépésé. A gyerekeket ez különösen foglalkoztatja, ahogy valójában minket, felnőtteket is, csak bennünk a nappal lármája elfedi ezt a sóvárgást. A gyerekeknek sokkal mélyebb a kapcsolatuk az éjszakával, gyakran félnek tőle, de nyitottabbak is rá. Valahogy jobban kitárják magukat neki, ami egyben a fordítottját is megteremti: az éjszaka jobban kitárul őnekik. Ez a könyvem jövő Könyvhétre fog megjelenni, a Pagonynál.

 

Harcos Bálinttal személyesen is találkozhatsz november 18-án 16 órától a KidExpon, ahol a Foxbooks Gyerekkönyvszalon standján dedikálja könyveit. Ha kíváncsi vagy Harcos Bálint meseregényére, olvasd el mit írtunk a Petya és Tulipánról, vagy nézz bele belapozónkba. A Csupaszín oroszlán bekerült a legjobb a Foxbooks legjobb verses lapozói közé. Nézd meg mit írtunk róla, és melyik könyvek kerültek még a válogatásba. A legjobb óvodás mesék közé a Szofi-sorozat is bekerült, ide kattintva elolvashatod, hogy miért. Címlapfotó: Szöllősi Mátyás

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le a legújabb toplistás gyerekkönyvekről! 

 

 

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató