Gyereknevelés dán módra

Manapság egyre többet hallani a skandináv életmód sikerességéről. Nemrég pedig el is árasztották a könyvesboltokat a különböző Hygge, Lagom és a Sisu-könyvek. A dánok életvitele azonban nemcsak a hygge miatt került rivaldafénybe. Köztudott, hogy az OECD felmérésében több évtizeden át Dániat választották a világ legboldogabb nemzetének. A Gyereknevelés dán módra szerzői szerint ehhez bizony a nevelésési módszerük is hozzájárul.

 

Miért éppen Dánia?

Sötét a tél, mégis? A könyv szerzői szerint a boldog dán emberek titka nemcsak a szociális ellátórendszerükben, vagy életszínvonalukban keresendő, bár kétségtelenül fontosak ezek is. A kulcs az egyedülálló nevelési módszerükben gyökerezik. A dánok generációk óta érzelmileg rugalmas, kiegyensúlyozott, boldog gyerekeket nevelnek, akik felnőve ugyanezt adják át gyerekeiknek, és így tovább. Végül ezt, a saját kultúrában gyökeredző nevelési stílust továbbörökítve alakul ki egy ilyen társadalom. Mindez annyira beivódott a kultúrájukba, nekik annyira természetes, hogy a könyv megjelenéséig nem is beszéltek dán módszerről. Na de miről is szól a dán gyereknevelés? Miben másak, mint mi, és hogyan érhetnénk ezt mi is el? Összefoglaltuk a lényeget!

 

Gyereknevelés dán módra

 

Szerzők: Jessica Joelle Alexander – Iben Dissing Sandahl

Kiadó: HVG Kiadó (2017)

ISBN: 978-963-304-442-1

Korosztály: szülőknek

 

 

A helyes nevelési módszerről minden országban más és más az elfogadott, de abban mindenki egyetért, hogy boldog és kiegyensúlyozott gyereket szeretne.

Hogyan neveljünk életrevaló és magabiztos gyereket?

A könyv öt fejezetben tárgyalja a dán módszer alappilléreit. Ezek a játék, a hitelesség, az átkeretezés, az empátia, az ultimátumok nélküli nevelés, és a minőségi együttlét, azaz a hygge.

 

A játék

Tömören összefoglalva a játék megtanítja a gyerekeknek, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a különféle helyzetekhez, kevésbé szorongjanak, megtanuljanak megbirkózni a stresszel. De hogyan játszunk helyesen? Először is nem kell túlszervezni a gyerekek életét. Hagyjuk őket szabadon játszani, hagyjuk, hogy a gyerek néha legyen egyszerűen csak gyerek. Kapcsoljuk ki a kütyüket, hozzunk létre ingergazdag környezetet, játszanak minél többet a természetben, fessenek-alkossanak! Készítsünk nekik akadálypályát, hozzunk össze különböző korú gyerekeket (lásd pl. itthon a vegyes csoportok az oviban). Ha pedig velük játsszunk, játsszunk 100%-ig velük. A dán szülők ugyanakkor igyekeznek csak a legvégső esetben beavatkozni a gyerek dolgaiba, hagyják őket megbirkózni a feladattal, hogy maguk oldják meg a különböző helyzeteket. Így nő az önbizalmuk, belső kontrollos gyerekekké válnak, azaz kialakul bennük, hogy rajtuk áll a dolgok megoldása, ehhez nincs szükség (vagy hibáztatható) másra. 

 A játéknak kulcsszerepe van a stressz legyőzésének megtanulásában.

Érdekesség, hogy Dánia egy mindössze ötmilliós ország, mégis világelső a kültéri és beltéri játékok gyártásában. Innen származik a világ egyik legelterjedtebb játéka, a LEGÓ. Először 1932-ben készítette el egy dán asztalos, és az elnevezése két szó „jól játszani“ összevonásából keletkezett. Ez is jól mutatja, hogy a dánok szerint a képzelőerő használata mennyire fontos a szabad játékban. A KOMPAN, egy dán cég, amely olyan kültéri játszótereket gyárt, amelyek egyszerűségüknek, minőségüknek és a gyerekek játékát elősegítő funkcionalitásuknak köszönhetően számos tervezői díjat nyert el. A cég ma a világ egyik legnagyobb játékszer-szolgáltatói közé tartozik.

A hitelesség

A dán filmek legtöbbször nem végződnek hepienddel. Úgy mutatják meg az életet, ahogy van, a maga hullámvölgyes, rongyos valójában. Sőt, kevesen tudják, hogy a leghíresebb dán meseíró, Andrersen meséi sem tündérmesék, hanem valójában tragédiák, csak az angol fordításban költötték át szépre. Akkor megint hogyan lehet, hogy borús filmjeik ellenére a dánok mégis boldogok? Nem gondolná az ember, de kutatások szerint a szomorú filmek elégedettebbé teszik az embereket, mert a saját életük pozitívabb pontjaira hívják fel a figyelmet (és nem egy végletekig idealizált hollywoodi élethez viszonyítunk, ami azért, na). Nyugodtan olvassunk tehát olyan meséket, amelyekben minden érzelmet bemutatnak, ne féljünk, ha a történet vége szomorú, mert nemcsak könnyebben elfogadják a hullámvölgyeket, hanem empátiára is ösztönzi a gyerekeket. 

A gyerekeknek a szüleiktől nem tökéletességre, hanem érzelmi hitelességre van szükségük.

Ne tévesszük meg a gyerekeket, ne csapjuk be magunkat se. Megkönnyíti a gyerekek világban való eligazodását, ha elfogadnak és elismernek minden érzést, még a nehezeket is.

Dicsérjünk hitelesen, dán-módra. A dicséret összefügg azzal, amit a gyerekek intelligenciájukról gondolnak. Ha állandóan, ok nélkül is dicsérjük őket, azzal nemcsak azt érjük el, hogy a dicséret értéktelenné válik, hanem olyan önképet is alakítanak ki magukról, hogy ők tökéletesek, nekik minden erőfeszítés nélkül, minden a legjobban sikerül. Később, ha mégsem, azt kudarcnak, saját butaságuknak élik meg, hamar feladják, és külső körülményeket hibáztatnak. Ha viszont azt erősítjük bennük, hogy az intelligencia nem állandó, hanem tanulással és gyakorlással fejleszthető, akkor sikeresebbek lesznek, könnyebben veszik majd a kihívásokat. Az erőfeszítést pozitív dolognak élik majd meg, érdekelni fogja őket a tanulás, sőt a csapatmunkában is jobbak lesznek, ezért vezetőnek is alkalmasabbak. Mindig válaszoljunk tehát őszintén, dicsérjük a folyamatot, hogy mennyire igyekezett, dicsérjünk helyesen, ne megszokásból és ne mértéktelenül, és a magabiztosságot erősítsük az önbecsülés helyett.

Az átkeretezés

A dánok megtanulták a kellemetlen dolgokat is pozitív megvilágításba tenni. Nem tesznek úgy, mintha minden oké lenne, hanem rámutatnak az érem másik oldalára. Alternatív történeteket találnak és igyekeznek kiszűrni a felesleges negatív információt.

– Havazik – mondta Füles borongós hangulatban.

– Látom.

– És a fagy is beállt.

– Igazán?

– Igen – mondta Füles. Mindazonáltal – tette hozzá kicsit élénkebben – földrengés nem volt az utóbbi időben.“

A.A.Milne: Micimackó

Az információk újraértelmezése a gyerekeknek is segít eligazodni abban, hogy hogyan értelmezzenek bizonyos érzelmeket. A szülők mindig igyekeznek rávezetni őket arra, hogy vajon miért érezhetnek így vagy úgy, de nem mondják meg helyettük, hogy mit kellene érezniük. A megnyugtató megoldást maguknak kell megtalálniuk, a szülő csak terel. Ez segíti a gyerek önbecsülését, mert úgy érezheti, hogy ő maga uralja saját érzelmi reakcióit, nem pedig mások mondják meg neki, hogyan kellene éreznie vagy viselkednie.

A dán szülők kerülik a bekeretezést. Támogatva és szeretetteljesen úgy terelik a gyerekeket, hogy arra összpontosítsanak amit meg tudnak csinálni ahelyett, amit nem. Ha a gyerek állandóan azt hallja, hogy „nem egy sportos alkat“, előbb utóbb el is hiszi magáról, amiben pedig jó, arról megfeledkezik, vagy nem tartja fontosnak. Ez a címkézés ereje. Végül, de nem utolsó sorban: humor, humor és humor. Ha például a gyerek el van kettyenve, mert rossz volt aznap a fociban, a dán szülő ezt nem tagadja, hanem a humort használva elüti a dolgot, hogy “ej, rosszabb is lehetett volna, vegyük például a lábtörést!” Aztán az első felnevetés után felidézik a múltkori jó meccset, amikor sikerélménye volt, ami megerősíti a gyerekben a focival kapcsolatos pozitív érzéseket, majd közösen kitalálják hogyan lehetne a következő alkalommal ügyesebb.

Az empátia

Manapság a szülők is versengenek. Versengenek a kifelé tökéletes életükkel, hogy mit és mennyire tanul a gyerek, még abban is, ki milyen biokaját ad neki enni, mit csinál szabadidejében. Ha körülnézünk, itt szinte mindenki tökéletes. Az emberek félnek a sebezhetőségüket megmutatni, cserébe inkább ők is ítélkeznek. Az empátia nélküli környezet pedig empátia nélküli gyereket nevel. Pedig nem sokkal jobban éreznénk magunkat, ha olyan szociális háló venne körül minket, ami támogat, nem pedig megítél? Dániában az empátia alap, még az iskolarendszer is együttműködésre, csapatmunkára és tiszteletre ösztönzi a gyerekeket. A szülők nem ítélkeznek, nem minősítenek, elválasztják a tettet a személytől. A játszótéren például nem minősítik a rosszalkodó gyerekeket, hanem megpróbálják a viselkedését megmagyarázni: „biztos nagyon fáradt volt már, és nem aludt délután“, „szerinted éhes volt?“. 

És megint csak az olvasás! Kutatások bizonyítják, hogy ha olvasunk a gyerekeinknek, az jelentősen növeli az empátiájuk szintjét.

Ultimátumok nélküli nevelés

A mindennapi életben bizony sokszor szabunk ultimátumot a gyerekeknek, aztán pedig, hogy következetesek maradjunk és a tisztelet is megmaradjon, jönnek az ilyen olyan büntetések. A dánok tisztelettel nevelnek, szerintük a gyerekek eredendően jók. Hatalmi harcok és ultimátumok helyett a határozottságot és a kedvességet használják fegyelmezésre. Mi mit tehetünk?

Őrizzük meg a nyugalmunkat és húzzunk meg határokat. Legyünk következetesek, de ne katonák. Válasszuk el a viselkedést a gyerektől, közös győzelemre törekedjünk, keretezzük át, irányítsuk, oktassuk, és ne feledjük gyerekünk életkorát sem. A gyerekek különböző időszakokon mennek keresztül, vegyük ezt is figyelembe, sok minden magától is megoldódik. Ultimátum helyett kínáljunk kiutat: vonjuk el a figyelmét, viccelődjünk, vagy csak úgy szüntessük meg a problémát (pl. vegyük el tőle, amit el akar dobni). Magyarázzuk el a szabályokat és kérjük a megértés visszaigazolására. Minden érzéssel szemben legyünk elfogadóak, a tiltakozás válasz valamire, és nem utolsó sorban mutassuk ki, hogy figyelünk. Ha pedig úgy alakulna, fontos, hogy a gyerek értse meg a bocsánatkérést: nézzen a szemünkbe, kérjen bocsánatot és simogasson meg. De ne felejtsük! Gyorsan kell reagálni, mert egy pillanat alatt elfelejtik.

És ami ugyanilyen fontos: mi magunknak is erősítenünk kell az önismeretünket és tudatosan kell megválasztanunk a cselekedeteinket és reakcióinkat. Önismeret és türelem mindenek felett.

„Fel kell ismernünk, hogyan reagálunk, amikor fáradtak és zaklatottak vagyunk, vagy amikor elérjük tűrőképességünk határát“

Fordítsunk több időt magunkra, csökkentsük a saját stressz-szintünket, aludjunk többet, mozogjunk, lélegezzünk, töltsünk egy kis időt távol a családtól.

Hygge, a dán életérzés

Végül próbáljunk minél több minőségi időt tölteni a családdal. A hygge, azaz a dán életforma, meghitt együttlétet jelent. Olyan időtöltést, amikor a gondokat és a stresszt kizárva csakis a szociális kapcsolatoknak, barátoknak és a családnak jut szerep. Hosszú, meleg beszélgetések, társasjátékok, közös éneklések – egyszóval élvezzük a együttlétet, a meghitt pillanatokat.

 A többiekhez való viszonyunk ad értelmet és célt az életünknek.

Hogy mennyire benne van a dán társadalomban a támogató együttlét, még intézményes szinten is, azt jól mutatja, a kismamák példája. Ugyanis nemhogy csökkentenék az új helyzetbe becsöppenő kismamák társas érintkezését, hanem éppen hogy növelik azt. Az újszülöttet meglátogató védőnő átadja a környéken élő anyukák elérhetőségét, és azt is, hogy hol milyen korúak a gyerekek. Ezek a szülők csoportokat hoznak létre, van kikhez fordulni, kikkel időt tölteni, megbeszélhetik a közös dolgokat, találkozgatnak, odafigyelnek egymásra. Ezzel javul a kismamák életminősége, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak lesznek, ezen keresztül pedig a gyerekük is.

A KIADÓ SZINOPSZISA

Dánia évtizedek óta a legboldogabb ország a Földön – de vajon minek köszönhető ez? E könyv szerzői – egy amerikai anya, aki dán férfihez ment feleségül, és egy dán anya, aki gyakorló pszichoterapeuta – szerint a válasz abban rejlik, ahogyan a gyerekeiket nevelik: hiszen boldog gyerekekből boldog, életrevaló felnőttek lesznek.
A gyerekek alapvető jóságába vetett hit, az őszinte és hiteles szülői hozzáállás, az elfogadás és az ítélkezésmentesség olyan nevelési alapelvek, amelyeknek eredményeként a gyerekek kiegyensúlyozottak, érzelmileg rugalmasak, empatikusak és együttműködők lesznek – és ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek nem csak a gyerek-, hanem a felnőttkori boldogsághoz is szükségesek.
Dr. Vekerdy Tamás a könyvhöz írt utószavában bemutatja, hogy a hazai nevelési elvek inkább a könyvben részletezett teljesítményorientált amerikai gyakorlathoz állnak közel, ezért mi is sokat tanulhatunk a világ legboldogabb embereitől a gyereknevelés területén.

Hogy mi a helyes nevelési módszer, azt minden országban máshogy látják, más norma és értékrend az elfogadott. De egy biztos, minden szülő azt szeretné, hogy a gyereke kiegyensúlyozott és boldog legyen. Dán-módszer? Boldogságos toplista? Nem hangzik rosszul. Egy próbát talán itthon is megér! 

 

Ha tetszett a bejegyzés, kérjük, ne felejtsd el lájkolni Facebook-oldalunkat is, hogy ne maradj le a legújabb toplistás gyerekkönyvekről! 

 

Honlapunkon a sütiket alkalmazunk. Ezzel kapcsolatban Adatkezelési tájékoztatónkban olvashatsz bővebben. Elfogadom Adatkezelési tájékoztató